Irodalmi Szemle, 1970
1970/9 - Gergely József: Vörös-fehér elégia - Zirig Arpád: Szemgödörnyi ég alatt - Kulcsár Ferenc: Zsóka IV.
Reszeli Ferenc tűzbstűs panasztávirat Látod Prométheus itt lógok: akasztott alma hónaljam leforrázva öklöm megskalpolva kihull a hajam gombnyomásra Prizma-kalitkám oldalfalán vércsék dobolnak vadul tizenkét Nap tüzel vagy több talán minden nap tizenkét nappal alkonyul (hat tüzel az égen) (hat a forró vízen) (higany-nehéz verejtékem) (nem bírnák tán tízen) Látod Prométheus íme pingvin vagyok beköpnek a legyek árnyékot nem izzadok nem izzadok szelet Gergely József Kulcsár Ferenc vörös-fehér elégia Zsóka IV. Míg szétosztottam a délutánt vörös bort ittak a hátam mögött Nem jöttél meg is ágyaztam magamban se hamutartó se köpőcsésze hazudtam volna jónapot Párizst Hemingway-t tengert Ma megint fehér volt a szád Zirig Árpád szemgödörnyi ég alatt az ember áll tv-torony a csúcson cserepes szájában alkonyat szemgödörnyi ég alatt felásit érte egy szakadék menj el. szavam a dolgok fölhangolják, menj. téveteg vagyok. zenét, hol a kisebbség gyűrűzik ólomködben, pókháló az utca. leütnek, kérek egy vadonatúj lemezjátszót, azt. áno. mi megfordul összenőtt fejünk körül. menj. nincs önfegyelmem, az ér tamtamozik. a becsvágy fegyelme karomban, (szlovákiai közép-európai európai) és mindez neked csupán az ér ütése fehér ágyban, ne ízetlenkedj szomorú angyal, rád lövök. faluról jöttem és a bálvány keserű nosztalgiája él eszméletemben. menj hogy hisztérikus sakál kacaghasson bennem. lövök a cirkuszbódéban lövök egy szál liliomot a mellemre egyenesen: vakítani azt ki mindent megírt ellenem. szédíteni a tükröt. tükör bénáját. lángot hamut
