Irodalmi Szemle, 1970

1970/9 - Emil Boleslav Lukáč köszöntése - Lukáč, Emil Boleslav: Óda az utolsóhoz és az elsőhöz (Részletek egy nagyobb költeményből

Emil Boleslav Lukáč, a kiváló szlovák költő ez év november 1-én ünnepelte hetvenedik születésnapját. A költőt, aki a francia líra mellett a magyar irodalom kiváló ismerője, barátja és fordítója, versfordításaién és népszerűsítő munkásságáért a magyar Pen Klub kitüntetésben részesítette. Jubileuma alkalmából szeretettel köszöntjük benne nagyrabecsült munkatársunkat és kedves barátunkat.

óda az utolsóhoz és az elsőhöz

(Részletek)

Libertá, ágalité, iraternité.

Az egész világot átfogó testvériség,

e fennkölt, távoli határkő legyen

örökké mindenki számára látható,

hogy mutassa, hová kell az emberi nemnek

eljutnia.

(R. Rolland: Robespierre)

Szerkesztőség

E. B. Lukáč

i.

Nem, nem az egyikhez, nem, nem a másikhoz, nem, nem kettejükhöz. Csakis a harmadikhoz.

Nem hozzád, nem, nem hozzád, Vérszomjas.

Nem hozzád, hozzád sem,

Erénycsősz.

Csak hozzád, egyedül tehozzád, aki az utolsó, és mégis legelső.

II.

Bacchánsnők,

Erinniszek,

Fúriák,

zabolátlan rémek,

ész istennői, telhetetlenek, szikkadt torkúak,

Szöuljukat bíborszín dögvésszel öntözők, míg az ablakokból gúnyt jelző vörös szegfű hullt a ravaszdi utódok bonapartei ölébe.

Örökmozgó gépezet.

Nem, nem az egyikhez, nem, nem a másikhoz, nem, nem kettejükhöz.

Csakis a harmadikhoz.

III.