Irodalmi Szemle, 1970

1970/1 - HAGYOMÁNY - Gál István: Széchenyi és a csehek

(D. I. 599.) Állandóan visszatérő problémája Döblingben: „...mikép rabolták el Bohe- miártak alkotmányát“ (D. II. 198.); „Csehország is elvesztette alkotmányát“ (D. II. 231.); „...vajon a csehek csalárdul elrabolt szabadsága visszahozhatatlanul elveszett-e?" (D. II. 612.) Ferenc Józsefhez Intézett kiáltványában a csehek alkotmányszeretetére és alkotmány nélküli kormányzatára hivatkozik elrettentésül: „Higyje el kegyelmes császár, több millió alattvalója van Cseh-, Magyar-, Lengyel stb. országban, ki egy cseppet sem fél felségedtől, ha mint férfi áll férfival szemközt, midőn persze, ha császári nimbuszával, zsandárjaival, verzális bíráival, 400 ezer szuronyaival, 2000 ágyúival, szabad sajtójával stb. stb. stb. veszi magát körül és így elbástyázva vív nemeslelkűleg és kitűnően lovagilag valaki olyassal duellumot, ki legázolva, lepökve, leláncolva van és nincs más bástyája mint inge és gatyája." (D. I. 34.) „Ha a cseh nemzetnek, melyben felette sok constituális elem van, per accident, eszébejutna, hogy Felségednek fajtája az ő alkotmányát is elrabolta és az osztráki complessusban tulajdonképen semmi egyéb mint meg nem szűnő humillimus servus és bécsi Hanfküsser és Bücklingmacher-féle miserabilis caricatura...“ (D. II. 337.) Valamennyi Döblingben kelt írásában visszatér a cseh nemzeti jellem kérdése: „Valóban tiszteletreméltó, vajmi munkás faj, és nem engedi magát beolvasztatni.“ (D. III. 786.) „Ezen országban nagyon szeretik a jó con- stitutiót.“ (D. II. 255.) Véleménye szerint: „Könnyebb szabaddá tett népek fölött uralkodni, mint minden szempontból megbénított tömegek fölött." (D. I. 599.) Ha a bécsi udvar netán elhatározná magát, hogy a cseheknek is alkotmányt ad, akkor: „Csehországban egy ilyen ajándék következtében a jó benyomás sokkal általánosabb lenne, mint az összes többi örökös tartományban; olyan lelkesedés azonban mint Magyar- országon mégsem keletkezne ott, mert a csehek java azt a paradicsomot, amelyben valaha élt, már rég elfelejtette.“ (D. III. 612.)

Széchenyi és a cseh beamter

Bármennyire becsülte is a Legnagyobb Magyar a cseheket, a Bach-korszakban a bécsi terroruralom rendeleteit végrehajtó deutsch-böhm beamterek szervilitását nem tudta elnézni. Utolsó évelnek egyik bizalmasa, Kecskeméthy Aurél jegyezte föl a következő anekdotát, amely keserűségét tökéletesen tükrözi: „A Bolond Miska 1859-ki naptárából, mely épen megjelent, fölolvasám neki »X-megye tisztikara névtárát« — melyet, mellékesen megjegyezve, magam írtam volt bele, s mely itt következik: »X-megye tisztikara: Megyefőnök: Aerger. Elnök: Berger. Törvényszéki tanácsosok: Hunger, Leider. Titkárok: Kolácsek, Konopácsek, Minek, Zafranek. Fogalmazók: Przbrcsek, Krszticsek, Zaduba, Hudoba, Zahrada és a többi«. Soha oly jóízűen nem haliám nevetni, mint e schematis- musnak; hahotázott, hogy könybe lábbadtak szemei.“ Közvetlen környezetében voltak olyan csehek, akiket mint egyszerű lényeket megszeretett, és akikhez ragaszkodott. Volt egy cseh orvosa is, František Beneš; leghűségesebb komornyikja, aki Döblingben annyit szórakoztatta, és aki halála után pár nappal szívszélhűdésben maga is meghalt, Brach, szintén cseh volt.7 Az, hogy döblingi iratai megmaradtak, jórészt a kijelölt referens ismertetésének köszönhető. Ez egy Nečasek nevű cseh rendőrtiszt volt.

Széchenyi a cseh munkásról

Bár osztályhelyzete és állásai következtében természetszerűen a cseh arisztokráciával érintkezett legtöbbet, kétéves csehországi tartózkodása során vagy az ipari létestímé- nyek szemügyre vételén, sőt, saját birtokán is, módjában volt megfigyelni a cseh munkás munkamódszerét és gondolkodását. Döblingi irataiban őt állítja be a józan, derék ember példaképének: „Hogy él számtalan kézimunkás? Vegyük például azon szép számú cseheket, kik nyaratszaka Csehországon kívül keresik munkakörüket. Vajon minként élnek ezek? Egész héten át kenyérrel és vízzel s csak vasárnap élveznek egy darabka húst és egy pohárka sert vagy bort. Általán pedig mégis azt mondják, hogy igen erősek ... Azon lekenyerezett vagy inkább azon kenyérrel teli tölt csehek, — kik általán véve dicséretre méltó egyének, dolgoznak, dolgoznak nagyon nagy szorgalommal, — de mennyivel erősebben dolgoznának és mennyivel többet végeznének ha mindennap

7 Kecskeméthy Aurél: Gróf Széchenyi István utolsó évei és halála. Bp. 1866. Brachról 48-53. old.