Irodalmi Szemle, 1970
1970/9 - Čížik, Vladimir: Bartók és Szlovákia
Vladimír Čížik Bartók és Szlovákia A történelem örvénye sokszor felszínre vet olyan egyéniségeket, akiknek műve fel- izzik, mint a meteor, hogy annál gyorsabban elmerüljön a feledésben. Vannak azonban másfajta óriások is — akik kitartó és kemény munkával küzdik át magukat az életen, rendszeresen és megfontoltan, lépésről lépésre dolgozzák fel magukat a teremtő tudásig. Törekvéseik célja csak sok mérlegelés után, széleskörű ismeretek, nehezen szerzett tapasztalatok alapján világosodik meg előttük, s éppen ezért, tudva, hogy igaz ügyért harcolnak, nincs az az erő, amely őket az igazság útjáról lesöpörné, vagy útjuk irányát megmásítaná. Rettenthetetlenül harcolnak, ügyet se vetve mellőzésre, támadásra vagy anyagi nélkülözésekre. A sors iróniája, hogy rendszerint csak életútjuk befejezése után kapja meg végre művük a helyes és igazságos értékelést, s válik a követők kiindulási alapjává. Ennek a tudományos tisztaságnak, erkölcsi erőnek, törhetetlen kitartásnak sugárzó példája a zseniális zeneszerző, zongoraművész, zenekritikus és népzenekutató Bartók Béla. A népdal törvényeinek megismerése útján jutott el modern, egyéni kompozíclós stílusának kialakításáig, amelynek hatalmas jelentőségét és értékét a huszadik századi zene szempontjából a zenei kifejezőeszközöknek a második világháború után tapasztalható robbanásszerű fejlődése sem szorította háttérbe. Ezért most, halálának negyedszázados [meghalt 1945. szeptember 26-án) és születésének közelgő kilencvenedik évfordulóján (született 1881. március 25-én) örömmel állapíthatjuk meg, hogy a mai Szlovákia területe nagy szerepet játszott Bartók, a zenei lángelme fejlődésében és növekedésében. Egyrészt rokoni kapcsolatok fűzik ide (édesanyja, született Voit Paula Terézia, régi pozsonyi német családból származott), majd a gimnázium évei (1892 és 1899 között, némi kihagyással, a pozsonyi Klaríssza utcai katolikus gimnázium tanulója volt), az első alkotói szárnypróbálgatások (Pozsonyban születnek Bartók első nagyobb terjedelmű szerzeményei), itt formálódik minőség és publicitás szempontjából Bartók előadói tevékenysége, s alakul érdeklődése a kamarazene iránt, amelyhez gyakorlatilag haláláig hű maradt. Pozsonyban az érlelődő Bartók alaposan elmerül a gazdagon fejlett zenei élet eseményeiben. Lassan megismeri a bécsi klasszikusok, főleg Beethoven legfontosabb műveit, a romantikusokat, a barokk oratórium irodalmat, az operaműsorok kulcsműveit. Ludwig Burger, Erkel László és főleg Hyrtl Antal zenepedagógusok irányításával mind a zongorajátékban, mind a zeneszerzés, illetve zeneelmélet terén szilárd alapokat nyer, amelyekre budapesti tanulmányi évei alatt is építhet. Itt kell megemlítenünk, hogy csíráiban valószínűleg a háromnyelvű, bizonyos mértékig kozmopolita szellemiségű Pozsony alakította ki Bartók későbbi, minden soviniszta terheltségtől független szemléletét, amellyel a folklórt s a népi kultúrák kölcsönhatásait vizsgálta, s amelyről érett esztendeiben olyan meggyőző tanúbizonyságot tett. Bartók rendkívüli zenei tehetsége sok pozsonyi polgárcsalád ajtaját megnyitotta előtte, s az összejöveteleken mint talpraesett kísérő és kitűnő szólóművész is szerepelt. Így jut be egyebek közt gimnáziumi tanára, Dohnányi Frigyes házába is, akinek fiával, Ernővel — a később világhírűvé lett zongoraművésszel — évekre szóló barátságot köt. Az érettségi után éppen Dohnányi Ernő hatására dönti el Bartók, hogy Bécs helyett Budapesten, Dohnányi professzoránál, Thomán Istvánnál fogja folytatni tanulmányait.
