Irodalmi Szemle, 1970
1970/1 - HAGYOMÁNY - Popély Gyula: A Csehszlovákiai Magyar Tudományos, Irodalmi és Művészeti Társaság megalakulása (folytatás)
tikai célt lát: „...a külföldnek megmutatni, hogy a republika a magyar kultúrát emelni akarja, befelé pedig az ittlévő magyarságot a magyar államban tömörült magyarságtól kulturálisan is elválasztani akarja.“1'1 Mindenesetre jőhiszeműleg feltételezi az Akadémia tudományos működését, de ugyanakkor kijelenti, hogy mihelyt azt fogják észlelni, hogy az itteni magyarság öntudatának gyöngítésére tör, bátran fel fognak lépni ellene. Szüllő és pártja tehát a magyarországi jobboldali visszhanggal egyetértve csupán ügyes taktikai sakkhúzásnak tartotta a Társaság megalakítását. Ezt a nézetüket még jobban alátámasztotta az a tény, hogy a szlovákság egyes rétegei szintén „jó sakk- húzás“-ként könyvelték el a nemes adományt. A Slovák című lap szerint például főleg azért van szükség a kisebbségi Masaryk Akadémia létrehozására, „hogy így ne szaporodhassanak a fölösleges panaszok — úgy mint ez eddig történt —, hogy Szlovákiában a magyar kisebbség kulturális vonalon el van nyomva" 1S A Ľudová politika pedig azzal magyarázza a Társaság megalakulásának szükségességét, hogy „a magyaroknak fokozatosan lehetőséget kell adni, hogy a saját lábukra álljanak, és kulturális téren is emancipálódjanak, elszakadjanak a dunántúli gyökerektől, és ne bizonyítgathassák állandóan a nemzetközi fórumok előtt, hogy kulturális lehetőségeik mostohák“.79 Ha maga a szlovák sajtó kezdte és folytatta az ilyen belemagyarázások szellőztetését, nem csoda hát, ha az ellenzék legjobboldalibb tagjai is kaptak rajta, és az Akadémia működése alatt ezt állandóan hangoztatták. A kommunisták Is kifejtették véleményüket a Masaryk Akadémia alakulásával kapcsolatban. Hivatalos lapjukban, Az íľíban két nagyobb terjedelmű cikkben foglalkoznak ezzel a nagy jelentőségű eseménnyel. Masaryk ajándékáról az a kommunisták véleménye, hogy ezzel a millióval a magyarság az iskoláitól elvont több milliónak kapta csak vissza egy bizonyos kis részét. (Kisebbségi statisztikusaink kimutatásai alapján ugyanis a magyar iskolaügy évente átlag 5 millió koronával rövidült meg.) Jócsik Lajos Az Üt 1931. decemberi számában fejti ki nézeteit az Akadémiára vonatkozólag; mindezt a proletárkultúra szemszögéből nézve teszi. A cikknek már a címe is a lehető legtöbbet mondó: „Akik egy millióért államhű kisebbséget szállítanának.“ Jócsik írása nem mentes bizonyos túlkapásoktól, de néhány megállapítása találóan hat. Dérer miniszter és Orbán Gábor akadémiai ünnepi beszédével foglalkozva kijelenti, hogy „a csehszlovák állam ama törekvéseit, amelyek olyan világosan mutatkoznak meg Dérer miniszter beszédében, a magyarság részéről a középosztálynak az a része képviseli az Akadémiában, amely egzisztenciáján a csehszlovák államtól függő helyzetben van. Orbán Gábor tanár beszélt ennek a frakciónak a nevében, amikor így szólt: Fenntartás nélkül hívei leszünk a csehszlovák állameszmének/"80 Orbán Gábornak ez a kijelentése, s maga az a tény, hogy az ifjúság képviselői nem jelenhettek meg az Akadémia alakuló közgyűlésén, és az új nemzedék tudományos törekvéseiről nem esett szó, az egyetemi ifjúság körében erős nemtetszést váltott ki. Az ifjúság nézete szerint a tudományos osztály alapító tagjainak összeválogatásánál „nem nyújtottak elég garanciát az objektív és színvonalas tudományos munkára“, s ráadásul az ifjúságot vádolták meg dilettantizmussal. 1931. november 15-én, pontosan egy héttel a Masaryk Akadémia alakuló közgyűlése után, a Komenský Egyetem Jogi Fakultásán manifesztációs gyűlést tartott a pozsonyi magyar egyetemi hallgatóság. A gyűlést egy bizottság hívta össze, melynek tagjai Be- recz Kálmán, Deme Lajos és Duka Zólyomi Norbert dr. voltak. Az egyetemi ifjúság 11 Uo. 78 „... aby takto nemnožili sa zbytočné ponosy, že maďarská menšina na Slovensku v kultúrnom ohľade je utlačená, ako sa to totiž robievalo posiaľ ...“ Spolitizovaný 1 000 000 Kč Slovák, XIII. évf. 57. sz. 1. 1. 79 „Maďarom sa musí poskytnúť príležitosť stavať sa postupne na svoje nohy, emancipovať sa i v záležitostiach kultúrnych, osamostatniť sa od zadunajských prameňov, aby nemohli neprestajne tvrdiť pred medzinárodnými fórami, že sú do kultúrnych možností v macošskom položení.“ Víchor pre maďarskú spoločnosť vied a umenia Ľudová politika, VII. évf. 53. sz. 1. 1. 80 Jócsik Lajos: Akik egy millióért államhü kisebbséget szállítanának Az Ot, I. évf. 10. sz. 14. 1.
