Irodalmi Szemle, 1970
1970/1 - HAGYOMÁNY - Popély Gyula: A Csehszlovákiai Magyar Tudományos, Irodalmi és Művészeti Társaság megalakulása (folytatás)
ból.“64 Az itteni magyarságnak — Dérer szerint — feltétlenül a csehszlovák államhűség eszméjére kell helyezkednie, és a cseh és szlovák néppel közös hazában kell felvirágoztatnia saját kultúráját. A felvidéki magyarság nem állapíthatja meg álláspontját csupán az érzelmek segítségével, mert az „érzelmek nagyon gyakran csalnak a való helyzet jelismerése tekintetében, s az érzelmek sugallta állásfoglalás s ennek megfelelő ténykedés gyakran hibás mederbe sodornak, és oly kilátástalan tevékenységre ösztökélnek, amely később az érzelmi momentum elmúltával, hiábavalónak és károsnak bizonyul'\65 Kijelenti, hogy csehszlovák részről nem történtek elnyomó törekvések a magyarság ellen, s ilyenek soha nem is fognak történni. Aztán Jozef Országh országos elnök, aki a beteg Juraj Slávik dr. belügyminiszter helyett jelent meg, szintén magyarul beszélt, Dérerhez hasonló hangnemben. Utána Anton Stefánek képviselő, volt iskolaügyi miniszter beszélt szlovákul (magyarul nem tudott tökéletesen), s kijelentette, hogy a Társaság „kitűzött céljai közé fel kell venni azt a feladatot is, hogy kulturális vonatkozásban hidat építsen Csehszlovákia és Magyarország között".66 Stefánek beszéde után Štunda agrárpárti képviselő, majd Farkas Gyula szociáldemokrata szenátor következett. A Kazinczy Társaság nevében Sziklay Ferenc dr. emelkedett szólásra, a Rimaszombatban székelő Csehszlovákiai Magyar Társadalmi és Kul- túregyesületek Szövetségének nevében pedig Márkus László üdvözölte a Társaságot. Még több felszólalás következett: Kovács Alajos az általános magyar tanítóegyesületben tömörült magyar tanítók és tanárok, Fejér Miksa az Uránia tudományos egyesület, Sebestyén Árpád a Harmónia és Morvay Gyula az ifjú generáció nevében szólalt fel. Déli fél egy órakor a díszközgyűlés véget ért. Egy órakor a Vigadóban közös ebéd s utána bankett volt. Az előkészítő bizottság az ünnepi közgyűlésre több magyarországi kulturális intézményt és egyént is meghívott, sajnos, senki sem jött el. Legtöbbjük egyáltalán nem reagált a meghívásra, de a Kisfaludy Társaság, a Magyar írók Egyesülete, a Magyar Nyelvőr szerkesztősége, dr. Fuchs Dávid, a finnugor társaság tagjai, a szegedi egyetem rektora és tanári kara, valamint Simándy Pál író üdvözlő táviratban köszöntötték az alakuló közgyűlést. Több cseh és szlovák intézmény is üdvözletét küldte, pl. a Cseh Tudományos és Művészeti Akadémia, a Komenský Egyetem, a Šafárik Társaság, a Szlovák Művészegyesület stb. Üdvözletét küldte még RuuSkanen, Finnország prágai követe és Mikkola egyetemi tanár Helsinkiből. 3. Az alakulás visszhangja A Masaryk Akadémia megalakulásával minden jelentősebb csehszlovákiai magyar napilap vezércikkben foglalkozott, sőt a szlovák és cseh lapok is fokozott figyelmet tanúsítottak iránta. A magyar lapok az alakuló közgyűlés részletes leírását is hozzák, ki-ki a maga szemszögéből fűzve hozzá a kommentárt. A kormánypárti A Reggel lelkesedése nem ismer határt. „A köztársaság elnöke milliós adományával nemcsak a Magyar Tudományos, Irodalmi és Művészeti Társaság fundamentumát rakta le, hanem megteremtette a köztársaságban a magyar szívek, a magyar lelkek egységét. Megadta, hogy bizalmat lanság nélkül, hittel, egymás kezére járva minden magyar kultúrember egységben forrjon össze a népért való munkában ebben az országban.“6’1 A cseh és szlovák lapok főleg Orbán Gábor dr. elnök és Ivan Dérer dr. miniszter beszédének szentelnek figyelmet, majdnem mindegyik közli e beszédek teljes szövegét, vagy legalább részleteket hoz belőlük. Valamennyi csehszlovák lap olyan aktusnak tartja a Masaryk Akadémia megalapítását, amelynek végképp el kell hallgattatnia a leg- elégedetlenkedőb magyarok panaszait is. A Ľudová politika pl. ilyen beszédes cím alatt számol be a közgyűlésről: „És még hogy nincs jó soruk a mi magyarjainknak .. .“6a 64 Lásd az 59. számú jegyzetet! 65 Uo. 66 Uo. 67 (ásó): Először voltak együtt A Reggel, XI. évi. 260. sz. 3. 1. 68 A že sa vraj našim Maďarom nevedie dobre ... Ľudová politika, VII. évf. 252. sz. 2. 1.
