Irodalmi Szemle, 1970

1970/8 - Fülöp Antal: Tűzkeresztség

Tóni meglepődött az ajánlaton. Mirótól már tudta, hogy vájárnak lenni rang a bányában. De azok után, amiket lent a tárnában látott, gondolkozott a válaszon.

— Szóval jössz. Akkor szólok a steigernek, hogy holnap már hozzám osszon be. Rendben?

— Persze — mondta Tóni, de többet már nem tudott szólni. Ügy érezte magát, mint gyermekkorában, ha apja idegenek előtt fiának szólította.

A kisvonatban Tóni Miróval és Emillel egy kupéba ült, és amint beültek, mindjárt elkezdték játszani azt a csúnya nevű kártyajátékot.

Igaz, a titulust kezdetben mindig Tóni kapta, s emezek teleszájjal üvöltötték, mégis vidám volt. Félúton kifelé, amikor az éjjeli váltással találkoztak, teljes szívből velük rikoltozott.

Csáder László: Színházi programfüzet borító, 1955