Irodalmi Szemle, 1970

1970/7 - HAGYOMÁNY - Révész Bertalan: A Czuczor-irodalom értékelése

szakaszait, miközben az elődök, főképpen Toldy és Koltai adatait, állításait lépten- nyomon helyesbíti és újakkal egészíti ki.

Kár, hogy részletesebb műelemzést nem végez, s olykor megelégszik a korábbi kutatás eredményeinek összegezésével; ennek következményeképpen azután előfordul, hogy itt-ott téves megállapításokat is átvesz, melyekkel sajnálatos módon azonosul, így például Toldy sugallatára Zoltvány is „a magyar loyalitás dicsőítését“ hallja kicsendülni az Aradi gyűlés énekeiből, azt a lojalitást, amely „a haza és a koronás király iránti önfeláldozó hűséget mindig meg tudta egyeztetni“. A Botondról alkotott tömör ítélete azonban mindmáig helytálló; Toldy méltánytalan értékelésével szemben joggal tekinti azt a költő „legsikerültebb époszának".59 — Voltaképpen ugyanezt elmondhatjuk Czuczor népies költeményeiről nyújtott összegezéséről is. Egyben-másban kissé túlbecsüli a költő népiességét, kezdeményező szerepének jelentőségét, sőt helyenként kisebb-nagyobb, ízlésére nem éppen kedvező fényt vető esztétikai melléfogások is becsúsznak írásába — ettől eltekintve azonban: következtetései, megállapításai alapjában véve helyesek. íme: „Czuczor az eredeti népdalok alapos ismerete és beható tanulmányozása folytán sok oly jellemzetes és új vonást olvasztott be költészetébe, melyekkel a népies birodalmát a műköltészetben nagymértékben — Kisfaludy Károly, Vit- kovics és Vörösmartynál is jobban — kiterjesztette. S e népies dalok teszik Czuczor költészetének legeredetibb, másrészt legkitűnőbb oldalát. Míg ugyanis Vörösmarty egy régibb irány betetőzöje, Czuczor 113 népies versével kiváló tehetségű megkezdője egy új nak, mely egyre nagyobb erővel fokozódott Tompánál, s Petőfi és Arany költészetében telfes diadalt aratott.“60 (Kiemelés Zoltványtól.)

A Riadóval Zoltvány sem tud mit kezdeni: a rendi mentalitás e kritikus ponton nála is fölébe kerekedik a tudományos objektivitásnak. Elismeri, hogy „valóságos forradalmi költemény“-vől van szó, csak éppen azt nem érti, hogy ez a „minden erős hazafiassága mellett is szelíd szerzetes, a ... lágy érzelmeket zengő költő“, hogyan és mi oknál fogva vetemedhetett ily lázító, a tőrdöfésig elszánt vers megírására. Magyarázatot, persze, konstruál, éspedig jobb híján kettős okot vél döntő fontosságúnak; az egyik: a költőnek betegeskedése következtében megromlott idegrendszere, s a másik: a közvélemény elmarasztaló vádja „lantja némasága" miatt.61 Ehhez most csak annyit fűznénk hozzá: az életrajzi adatok tanúsága szerint Czuczor távolról sem volt olyan lelkiállapotban, hogy ne lett volna ura a helyzetnek, s ne tudta volna önmagát ellenőrizni, sőt nagyon is tudatos volt minden lépése, cselekedete. A másik felhozott ok meg egyenesen nevetséges; nincs szükség alkotáslélektanban való jártasságra ahhoz, hogy megállapítsuk: semmilyen kívülről jövő hatás-beavatkozás-kényszer sem képes az ihlet szerepének betöltésére, még siettetésére sem, ha az szöges ellentétben áll az alkotó meggyőződésével, mondanivalójával. Különösen akkor nem — mint a jelen esetben —, ha az alkotómunka eredményeképpen létrejött művészi produkció egyúttal közvetlenül elvi-politikai állásfoglalást jelent. — Zoltvány tehát téved, amikor kizárólagosan a költő egzaltálit lelkiállapotának és a külső beavatkozásnak tulajdonítja a vers megszületését; ámbár azt sem tartjuk kizártnak, hogy „tévedése“ tudatos. Nem nehéz ugyanis megállapítanunk, a szerző mindenáron arra törekszik (cél szentesíti az eszközt alapon), hogy bebizonyítsa: a Riadó afféle pillanatnyi megingás, a forradalmi árral való öntudatlan sodródás műve — nem pedig a fokozatosan radikalizálódó jobbágyivadék tudatos hitvallása. Ezért kellett elhallgatnia a költőnek a 40-es években írt szatirikus közéleti líráját mint előzményt (Mohács, Kifakadás stb.), melynek fejlődésvonala nem ér ugyan a Riadó közvetlen közelébe, de töretlenül felfelé ívelő...

Magától értetődő, hogy ma, kerek hetven esztendő elteltével egész sor irodalmiesztétikai kérdést másképp ítélünk meg' mint a múlt század végén. Ma már a Zoltvány megrajzolta Czuczor-pályakép is alapos kiegészítésekre és újrafogalmazásra szorul. Ez a tény azonban mit sem von le Zoltvány érdeméből, vagyis abból, hogy művét az eddigi Czuczor-irodalom csúcsteljesítményének tekintsük, tehát olyan fordulatnak, amely kiindulópontjává válhatott volna a korábbinál megalapozottabb Czuczor-kutatásnak.

59 Zoltvány Irén: Czuczor Gergely élete. Cz. G. összes költői művei. Első kötet. Bp. 1899. 17., 25. 1.

60 I. m. 26., 27. 1.

61 V. ö.: I. m. 58-59. 1.