Irodalmi Szemle, 1970

1970/7 - Zeman László: Modern költészet az oktatásban

a halált, kígyókkal látszik). A minimálisan variálódó motívumismétlés (ugyanazok a kifejezések, mondatok) egyben a melódia, a vers hangtani vonulatának újraredőztetése. S a lányosatály néhány írásbeli válaszából: „Az ilyen verset értelmünkkel kell olvasnunk, bele kell hogy lássunk a szavak mögé. Mielőtt olvastam volna ezt a verset, nem tudtam, mi a fúga. Most már értem, s úgy találom nagyon is pászol a Halálfúga verseim. A fúgában a téma ismétlődik, s ugyancsak ezt találjuk a versben. »A hajnal fekete tejét isszuk* tér vissza az újrakezdések elején, csak az idő halad közben. A verset azért találom olyan szépnek, mert nem közvetlenül fejezi ki a mondandót.“ — „»Egy ember él a házban kígyókkal játszik« ez rendkívülien benyomásteljes. Játék a kígyókkal játék a halállal." S a legszorosabb értelmezésig fordítja le a fekete tej metaforáját az egyik tanuló: „A legtöbbjüket először gázzal megmérgezték s aztán elégették, s azok, akik még halálukra várva visszamaradtak, éjjel-nappal a szúró, korommal teli levegőt voltak kénytelenek belélegezni, s azt nevezi Paul Celan »fekete tejnek«."

(A vers zeneiségét fordításban nehéz megközelíteni. A versfelépítés és a szójelen- tések referenciája nem ad módot nagyobb amplitúdójú variálásra, ill. a rítmikai-melo- dikai minta visszaadásakor a fordításnak éppúgy „alapszókincsűnek“ kell maradnia, mint amilyen az eredeti. Bár a zeneiség meghatározó konstánsa, sehol sem találunk a költeményben logikátlan szófűzést, sehol sem enged a szavaknak csupán zeneihangulati kötőanyagként való automatikus beáramlásának. A technika a modern magyar lírában is ismert, csakhogy abban gyakran követhetetlen újbarokk zsúfoltsághoz vezet... A két női név végül a legtermészetesebben ható invenció, „nyelvi gesztus“, ha akarjuk, és minden azon túl.)

A 216 lap (ebből 11 1. bibliográfia) telítve van anyaggal, és nem nevezhetjük másnak — izgalmas olvasmány. A recenzióban néhány központi részre, felvételsorra korlátozódtunk, a plasztikus fejtegetést sok helyütt általános utalással helyettesítettük stb. A modern líra tárgykörét (a könyvben is a legterjedelmesebb, 77—178.) egészítjük ki még az alábbiakban egy visszacsatoló megfogalmazással:

„Bármennyire is jelentősnek látszik a különbség a klasszikus-romantikus kor költeményei és a modern vers között, a versek mélyrétegéig nem ér. Különféleségük ellenére egyben feltétlenül egyeznek, mégpedig a poézis változtathatatlan lényegében: mindenfajta költészet, legyen az modern vagy hagyományos, valami rejtettet fejez ki. Míg azonban a modern vers kép- és szimbólumjellege közvetlenül felismerhető, a klasszikus-romantikus nem szolgáltatja ki oly könnyen hétpecsétes lényegét. Igen, olykor éppenhogy félre is ismerjük azt. A látszólag könnyen érthető „tartalom“ a ritmikai-hangtani kiegyensúlyozottság, formai zártság félrevezethet minket. A hallgatót, olvasót kielégíti a külső héj, nem támad hiányérzete, amely a mélyebb rétegek, a belső mag felé kényszerítené. A felületes, felszíni elsajátítás következtében képzeljük a régebbi korok költészetét könnyebben érthetőnek. Viszont amit így első látásra előnyösnek vélnénk, az oktatásban épp hátránynak számít. A látszólagos elsajátítás elkényezteti a tanulót, önálló, célirányos erőfeszítése a versért alábbhagy, egyszerűen téves képet alkot magának arról, mi a költészet, s hogyan kell viszonyulnunk hozzá. E helyzetben válik a modern vers aktuálissá. Nemcsak önmagáért, azaz modernségéért választjuk, hanem mert szerkezete révén alkalmas mindennemű, költészet lényegének példafeltáró bemutatására.

Mivel a modern líra a valóság külsőségeit, járulékos összefüggéseit nem veszi figyelembe, újfajta metaforizmusát költői képfunkciójában kell elfogadnunk, s nem mint az érzékelhető valóság reprodukcióját. A szükséglet, hogy értelmezésünkkel, interpretáció által hatoljunk be képi valóságába, erősebben érvényesül, mint a hagyományos verseknél, miután a modern költeményben az önmagában harmonikus első tartalmi réteg hiányzik. A gondolat diszkontinuitása értelmezést követel, s ezt azonnal észreveszi a gyermek is, és bámulatos intenzitással kísérli meg felfedését. Mind e közben élményszinten teszi sajátjává: a modern vers verssoraiban első kísérletre ritkán sikerül világot gyújtanunk. A tanár tanulsága ebből: a vers nem egy órában tetszés szerint oktatható puszta tanítási anyag, s a tanulóé: hogy többször kell nekifogni a mű megfejtésének, az csak kísérletek egymásutánjában oldható meg, és minden egyes erőfeszítés után marad valami mélyebb, további értelmezést igénylő. A verselemzések látszóla