Irodalmi Szemle, 1970
1970/7 - Zeman László: Modern költészet az oktatásban
láttatja ezáltal a hagyományos és modern között megvonható nyelvi küszöböt. Hans Magnus Enzensberger „bitté einsteigen tiiren schliessen" című versével az előbbi mozzanat mellé sorakoztatja a merész képalkotást („a peron megsárgult villám", „a búcsúzás a vágányokat éri", „a remény kotkodákal"), amely olykor meghaladja a fogalmi érthetőséget („gipsz-halántékod fedje el a vasárnap“, „mint felmorzsolt villám, oly idős a szívem“]. A modern költői részletkép értelmezésében mindig az egész vers számit. Tömörsége, koncentráltsága által és a szokványosnak sokkoló kitérítésével merít meg a líraiban. Ingeborg Bachmann Reklámjának lReklame) szerkezeti állandója a harmadik stílusjegy: az egyeztethetetlenség kontrasztja. Az árnyékoló reklámszöveg és az élet értelmét makacsul számonkérő „versszöveg“ soronként váltja egymást (a szimultaneitás hasonló elvén alapul, mint az ismertetett Borchert-elbeszélés). Irodalomelméleti tétel, hogy a modern költészet kérdésfeltevése a megválaszolhatatlanig feszül. Ez sejlik Enzensberger versében és válik nyílttá Bachmann-nál vagy pl. Celan Beszédrács (Sprachgit- ter) című költeményében. A modern líra bizonyos parciális érthetetlenségét épp a vfi- laszolha tatlanság kategóriájával hozzuk összefüggésbe (amely az igazán modemben nem minősül rezignációt kiváltónak, nem „dekompozíciós tényező“, mondhatnánk). BESZÉDRÄCS Pupilla két huzal közt. Felrebbenö szemhéj kallózik, egy pillantást szabadon hagy. írisz, te úszólány, álom nélküli: szívszürkén, közel kell legyen az égbolt. Haránt fém ölelésben lobbanó szilánk. Fényben a lélek tükre. SPRACHGITTER Augenrund zwischen den Stábén. Flimmertier híd rudert nach oben, gibt eínen Blick frei. Iris, Schwimmerin, traumlos und trüb: dér Hímmel, herzgrau, muss nah sein. Schräg, ín dér eisernen Tülle, dér blakende Span. Am Lichtsinn errätst du die Seele. (Lennék mint te. Volnál mint én. Nem álltunk egy passzátjárásban, most idegenek?) A padlókockán szorosan egymás mellett mindkét szívszürke tócsa: két Teli torokból hallgatás. (Wär ich wie du. Wärst du wie ich. Standén wir nicht unter e iné m Passat? Wir sind Fremde.) •Die Fliesen. Darauf, dicht beieinander, die beiden herzgrauen Lachen: zwei Mundvoll Schweigen. A verset a líra „hagyományos“ zeneisége, szuggesztív és felfokozott ritmusképletei itatják át. A Beszédrácsban két melodikus motívumot fedezhetünk fel, egy oldót és zeneibbet (daktilusos az eredetiben) s egy keményebbet (trocheikust), a nosztalgikus monotóniáját ellenpontozót, a kinyilatkozást antinomikussá tevőt. A „szívszürkén“ melléknévi kifejezés a líraiba transzponálja az anatómiai megfigyelést — olvashatjuk a vers interpretációjában. Amit kiegészíthetünk avval, hogy a vers természettudományi és technikai szókincse is részt vesz a „keményebb leütésben“ (Augenrund, Stábén, Iris, Tülle, dér blakende Span, Passat), akárcsak a köznapi tárgyiasság idézése (Fliese, Lache), miközben az egyenlítő líraivá válás már a második sor metaforikájával megindul, s azzá oldódik pl. az Iris ambivalenciájában (név és szakterminus [szivárvány- hártya]). A vers tengelye a 11. sor, utána a fordulásban a visszahozhatatlant szig-
