Irodalmi Szemle, 1970

1970/7 - Duba Gyula: Az elrabolt taliga

milyen szabálysértés vagy mulasztás segítette elő a vakmerő járműrablás sikerét? A második központi kérdésük ez volt: milyen célokat szolgálhat az értelmetlennek tűnő, eszeveszett taligaeltérítésí kísérlet? A hivatalos híranyag közlésén túl egyes ■szerkesztőségek egyéni akciókat is megkockáztattak. A szenzációkedvelő ifjúsági lap szerkesztősége az éjszaka folyamán felhívta telefonon Pufajka feleségét, és híradásában színes adalékként közölte, hogy az asszony szerint a férje minden gyanún felül áll, rendezett családi életet éltek, a férfi házastársi kötelességeit minden téren teljesítette, részt vett a gyerekek nevelésében, szívesen üldögélt otthon a kemence mellett, és kukoricát morzsolt, jámbor, házias ember. A forradalmi szakszervezetek lapja egy pszichológus véleményét közölte: a tettes valószínűleg kisebbrendűségi érzésben szenved, azaz erősen gátlásos lelkialkat, azért rabólt csak taligát és nem expresszvonatot. Egy napilap riportere számonkérően tette fel a kérdést: miért nincs minden állomáson tartalékban egy láda síp? Fütyülőiparunk fejlett — ml hát az akadály? Egy másik napilap közírója — eléggé alkalomszerűen és szakszerűtlenül — kijelentette, hogy a vasútforgalmí szolgálati szabályzat elavult, egyes pontjai távolról sem fedik pontosan a szocialista közlekedés valóságát és diszproporciós sémáját (sic!), és a hiba nem lent keresendő, hanem fent. Ezért felhívja (a közíró!) felsőbb szerveink figyelmét, hogy a szocialista felelősségtudat igézetében, az alsóbb szervekkel karöltve oldják meg a problémákat...

Nem írtak ellenben a lapok arról, hogy megállítás! kísérletek történtek, melyeket a felelős szervek a .széles körű és szükséges intézkedések keretében igyekeztek megvalósítani. Az első kísérlet történetét ismerjük, a második során a főváros előtt egy bonyolult sínelágazásnál akarták kisiklatni a taligát. Sajnos, azonban az előkészületekre szükséges idő rövidsége miatt ez a kísérlet sem sikerült, mert a fejvesztett sietségben és zűrzavarban egy tehervonatot siklattak ki, amely éppen nagy igyekezettel próbált kitérni a közeledő taliga elől. Az előállt kavarodásban éppen csak hogy sikerült szabad sínpárt biztosítani a fenyegetően csattogva érkező járműnek; a bizottság most látta először tevékenysége központi tárgyát és annak elszánt utasait. A főváros lakossága körében futótűzként terjedt el a hír, hogy titokzatos eredetű irányítható rakéta közeledik a város felé, melynek töltését és célját még nem sikerült megállapítani. Senki sem hitte, de mindenki beszélte, és úgy tettek, mintha hinnék, mert mit lehet tudni a mai világban, az emberek az utcákon álltak, és nyugtalanul kémlelték az eget.

Pufajka délután tizennégy óra ötvenegy perckor érkezett meg a pályaudvarra. Z.M. még a főváros előtt leugrott a vánszorgó járműről, végállomásán felszállt az ötös villamosra, és elindult megkeresni Ibolyt a kávéházakban. A kihalt peronon robbantási szakértők és tűzálló azbesztruhába öltözött tűzoltók várták a taligát, a pályaudvar felett, megfigyelői minőségben, egy helikopter lebegett, amelyről filmezték az érkezést. „Hol vagyok?...“ — kérdezte a segédváltóőr véreres szemmel, tétován. A tűzoltók fecskendőjének erős vízsugara mellen találta, és ledöntötte a földre, azbesztruhás ördögök rohanták meg, és kötözték össze a kezét, a robbantási szakértők a járműre vetették magukat. A tumultusban valaki belerúgott a demizsonba, amely begurult a sínek közé, és összetört.

Az esti lap szűkszavú hírt közölt a tényekről: a hivatalos útjáról eltérített YY 8397 síntaligát az illetékesek őrizetbe vették, és az egyedülálló esettel kapcsolatban szigorú intézkedéseket foganatosítottak...