Irodalmi Szemle, 1970

1970/7 - Vozári Dezső: Versek

Európa elrablása

Vitte, s letette, hogy már este lett, mint hitregében a komor bika, gőzölgött bűzös, ocsmány orrlika az ájult és törékeny test felett.

Amerre ment, az ember megriadt, ember és állat rejtekébe bútt, és káromolt ott Hitlert, háborút a bombák és fojtó gáz miatt.

Ki gáztól és tűztől nem riad s nem zokogni, de menteni akar, Európa, csak ő igaz fiad.

Bivallyal hálsz még, még szemét takar, de már a tiszta fergeteg talán holnapra rést vág börtönöd falán.

vagy — vagy

Tovább nem tétovázhatsz, itt az óra, eldől, mit érsz, eldől most, hogy ki vagy; csak megvetés vár a megalkuvóra: vagy — vagy.

Válassz tehát, elhangzott már a tétel, légy bestiává, vagy ember maradj; felelni kell ma, nincs, nincs, nincs kivétel: vagy — vagy.

Fuss véliik, kik vak tébolyban hörögve megcsúfolták, mi szép, mi szent, mi nagy, fuss vélük, vagy szakíts velük örökre: vagy — vagy.

Már dob pereg a legvégső csatára és megfeszülve munkál kéz s az agy; a győzelemnek harc, harc, harc az ára; vagy — vagy.

Indul a nép, te sem maradhatsz veszteg; fuss vissza, vagy jövő felé haladj, válassz fényt vagy sötét horogkeresztet: vagy — vagy.

avs Caasar

Még élek, Caesar, hallod? Énvelem ma százezer dühödt torok rivali, üvölt a nép: le Mussolinival!

Hallod, mi zúg lenn? A történelem.

Lebillentvén kövér hüvelykedet halálba küldtél, tigrised belét szántad koporsóként nekünk. Feléd utolszor hadd kiáltsuk: üdv neked!

Vozóri Dezső

sürget a perc

Mert tétovázni most már nem szabad,

Mert tétovázni most már nem lehet,

Hadd halljam végre hördülő szavad,

Légy hangosabb, akár a fergeteg.

Kiáltsd, magyar, míg torkod nem szakad, Mint eddig ment, tovább már nem mehet, Mert tétovázni most már nem szabad,

Mert tétovázni most már nem lehet.

Mert tétovázni most már nem szabad, sorsod gyeplőjét enkezedbe vedd,

Honáruló, ki Hitlerrel marad!

Nem, tétovázni most már nem lehet.

Miért kell fáznod, koldulnod neked?

Nem, tétovázni most már nem szabad. Nem, tétovázni most már nőm lehet.

Miért áldoznád fel Hitlerért magad?

Mert tétovázni most már nem szabad, Hitlerre sújts le, ő az ellened;

Ebben a harcban nem leszel magad,

De tétovázni most már nem lehet.

Sürget a perc, a pillanat szalad És tétovázni most már nem lehet És tétovázni most már nem szabad Mentsd meg hazád és mentsd meg életed!

Mert tétovázni most már nem szabad, Mert tétovázni most már nem lehet:

Igaz magyar nem Hitlerrel halad,

Igaz magyar Horthyval nem mehet.

Magyar, találd meg végre önmagad,

Törd össze német bilincsedet,

Mert tétovázni most már nem szabad Mert tétovázni most már nem lehet.

Ave Caesar, kiáltjuk, mert vagyunk, még étkezünk, gégénk, szemünk, agyunk, rajtunk erőt nem vett vadad s vasad.

Ave Caesar kiáltjuk és e hang ítélet néked és halálharang pusztulj, kísértet, már hajnal hasad!

1943. júl. 25.