Irodalmi Szemle, 1970
1970/6 - FIGYELŐ - Egri Viktor: Csavargó fejedelem (Jack London válogatott írásairól)
emelkedhetik az élet. S mivel a létezés paradox dolog, ez az önkívület akkor tör ránk, amikor életünk a leghevesebben lángol, és mégis tökéletesen elfeledteti velünk, hogy élünk. Ezt az önkívületet érzi a művész, ez feledteti vele, hogy él, amikor egész lénye belevész egy lobogó tűzbe; ezt érzi a katona, amikor a háború őrülete elfogja a véres csatatéren, és nem kegyelmez senkinek; s ezt érezte Buck, amikor az ősi farkasüvöltést hallatva rohant a falka élén, az élő táplálék után, amely sebesen menekült a holdfényben .. A darwinizmustól Londont egyenes út vezeti a marxi élet- és társadalomtudomány megismeréséhez, a szocializmus eszméinek elfogadásához, s ha jórészben helyes is az a kritikai megállapítás, hogy London a fogalmakat a maga elképzelései szerint értelmezi — különösen Martin Eden című nagyszabású önéletrajzi regényében tükröződnek ezek a zavarok, és ütköznek ki társadalom- szemléletének olykori anarchisztikus vonásai, a fehér ember felsőbbrendűségébe vetett hite —, nem vitatható el, hogy a századforduló idején gyűlölője volt mindenfajta kizsákmányolásnak, kíméletlen ostorozója a kapitalista világ bűneinek. A kötet tizenkét elbeszélésének javában mindenütt érezzük a rabtartó hatalmak és a társadalmi igazságtalanságok ellen lázadó írót; kivált Copfos című elbeszélésében ecseteli utolérhetetlen művészettel a gyarmati kizsákmányolás embertelenségét, a Tahiti szigetére hurcolt, rabszolgasorban tengődő kínai kulik kiszolgáltatottságát. Egy másik novellában, a Vének szövetségében a fehéreket gyűlölő vén indián vallomásában nem az öreg gyilkosságainak sorozata döbbent még, hanem az ok, amely ezeket az értelmetlen gyilkosságokat kiváltotta: a „kultúrát terjesztő“ pénzéhes fehérek bűneinek véget nem érő lajstroma. Az öreg Imber emberöléssel védekezik a fajirtás ellen, amely övéit, az őslakó indiánokat sújtja. Nem puszta részvét az, amellyel London ebben és más írásaiban síkraszáll az elnyomottak és kisemmizettek mellett, hanem vád és számonkérés, amely az egész tőkés rendet illeti. A kötet Országúton című regényében tagadja és helyesbíti lexikonokban közölt vázlatos életrajzainak szépítgető, finom mondatait, melyek szerint azért lett csavargó, mert a társadalmat akarta tanulmányozni. Az igazság az, hogy azért lett világjáró hobbó, mert hajtotta belülről az élet, vére, vándorló kedve nem hagyta nyugodni. „A társadalomtudomány csak kísérőjelenség volt — írja —; később jelentkezett csak, mintha az ember vízbe esik, aztán vizes lesz a bőre." Rikkancsként kezdi önálló életét, su- hanckorában csónakot lop, és csempészettel próbálja megkeresni a mindennapi betevő falatot. Csavargásai közben az éhezés koldulásra kényszeríti, s hogy megszerezze az ennivalóját, az előtte ajtót nyitónak valóságízű történeteket kénytelen mesélni, s így tanulja meg szolgálatába állítani képzelőerejét — kifejleszve magátban a meggyőző erőt és őszinteséget, amelyet fontosnak vél a novellaírás művészetében. .. hajlandó vagyok azt hinni, hogy csavargó-inaskodásom során lett belőlem realista, — írja. — A realizmus az egyetlen áru, amit az ember a konyhaajtónál harapnivalóra beválthat." Fiatal fejjel megtanulja, hogy a legszegényebbek jelentik az éhes csavargó utolsó menedékét. „A legszegényebbre mindig lehet számítani. Sose küldik el az éhezőt." Tőlük, a nincstelenektől tanulja meg, hogy ők az igazi jótékonyko- dók, mert nincs feleslegük, abból adnak, ami maguknak gyakran keservesen kell. Akkor vagy jótékony, ha „megosztod a csontot a kutyával, pedig magad is olyan éhes vagy, mint a kutya". A fiatal London vonatkísérők, jegyszedők, fékezők és fűtője éberségét halálos veszedelmek közt kijátszva, a Kanadát és Észak-Amerikát keresztül-kasul szelő expresszek „vakperonjain“, a kocsik tetején utazik, vagy a kocsik alatti merevítő rudakra fekszik, s tehervonatok ütközőin teszi kockára életét. Magányos farkasként jár, de többnyire egy csapattal, Kelly „tábornok“ társadalmon kívül álló hadseregével, kétezer hobbójával tart, míg egy nap megelégeli a börtönöket, a „tarhálást“, a „darizálást“, s a kaliforniai egyetem hallgatója lesz. De közben és utána (amiről más regényei és elbeszélései tanúskodnak) konzerv- és szövőgyári munkás, mosodában dolgozik, szenet lapától, matrózként bejárja a világ tengereit; tkergeti a kaland olthatatlan vágya, az idegen világ megismerésének, a szabad életnek szenvedélye, amely ncmcsajr 5t, hanem hőseit is