Irodalmi Szemle, 1970

1970/1 - Grendel Lajos: A teniszlabda

Érdekes, a nevét még most se tudom. Ica egy könyvet olvasott. Amikor beléptem, intett, hogy jöjjek a szobába.

— A gyerekkel tenni kell valamit.

Rosszat sejtve ereszkedtem a fotelba:

— Történt valami?

— A varrónőd fölakasztotta magát.

Ica még mást is mondott, de a szavak értelmét képtelen voltam felfogni. Csak az utcai lámpa fénye maradt, az árnyak szigorúan mértani alakja, a félhomályban lapuló megszeppent bútorok.

— S Irma apja?

— Dühöng. Valami levélről beszélt, meg hogy a gyereket mi neveljük fel.

— Én nem bánom.

— Sejtettem. Nekem igazán mindegy. Beadjuk egy intézetbe. Elvégre most már mi rendelkezünk vele.

Mi rendelkezünk vele. S velünk ugyan ki rendelkezik?