Irodalmi Szemle, 1970
1970/6 - Ozsvald Árpád, Dénes György, Csontos Vilmos, Török Elemér, L. Gály Olga, Moljzes Ilona, Gál Sándor, Tőzsér Árpád, Marencsin Mária, Batta György, Kmeczkó Mihály, Keszeli Ferenc, Gergely József, Németh István, Tóth László, Aich Péter, Varga Imre, Kulcsár Ferenc, Szitási Ferenc, Zalabai Zsigmond, Simkó Csaba: Versek
Németh István felsorolás Két üres fakanál, ketrecek, rácsok pálcáin játszott mély dallam, a csiga nyálas-fényes útja, bordák közé szorult vak látomás, az olló és a fogó testvérisége, színes golyó a fejünk fölött, hosszú üvöltés, ostorvégre kötött barátság s mássalhangzók kiszolgáltatottsága, fehér liliom, tv-játék, villanyütéstől konduló harangok, és dél és dél. Tóth László menekülés-próbák (részletek) „Merre, merre, merre Annyi a homok annyi a fű e szóban“ (Slavko Almažan: Hajótörés) 1. ösztönök öntudatlan martaléka egész hosszúságodban csapkodnak a kötelek a térben apró kondulások leprások száján lengő idő legendák combjai közt fetrengsz az öntermékenyítés bűvöletében az emlékezet fölemel s lesújt egyetlen pillanatban koponyád dombján égitestek áldozati tüze ég tüdőd humuszos talaján még páfrányok s hátadból már buzog a homok ujjaidban ó az ujjaidban őrült liiganyszálak rohangásznak 2. egyszál imában barlanggá lényegült az anyád megtérhetsz rejtezhetsz benne izmaidban az első vadászatok görcse a szagok az ízek közt még nem ismerhetsz tétova magadra tüzet raksz az örök bejárat anyád nyirkos combjai előtt s a tűzön túl szaurusz-törvények vicsorítanak kőbaltádon az első reggelek harmatcsöppjei díszes ruhával takar egy előre nem sejtett hóesés 3. egy előre nem sejtett látomás ó tükör mély vagy mint egy gémkapocs vagy mint egy ajtó féktelen vizek sodornak benned már megszületésem sem az enyém halálomat lehet más arcok ráncaiban jeleníted meg s létezésim szintézisében maradok örökké csak lehetőség tudom: testem szédült istenek játékasztala valahol a köldököm táján kezdődik európa valahol a köldököm táján halnak el a fogalmak 5. vitorla nélkül porba tiport köcsög a hold békák szemében nyirkos templomainkban indázik a csönd kutak mélyén csapzott szárnyaival betakar egy vödör
