Irodalmi Szemle, 1970
1970/6 - Ozsvald Árpád, Dénes György, Csontos Vilmos, Török Elemér, L. Gály Olga, Moljzes Ilona, Gál Sándor, Tőzsér Árpád, Marencsin Mária, Batta György, Kmeczkó Mihály, Keszeli Ferenc, Gergely József, Németh István, Tóth László, Aich Péter, Varga Imre, Kulcsár Ferenc, Szitási Ferenc, Zalabai Zsigmond, Simkó Csaba: Versek
levél délutánok kedvesem az utak lassan kisimulnak és a távolságok termékeny kékségében látom kinyílni a szemed jő hogy így nézed magányomat e délelőtti város idegen ormai alatt s tudom megérted a sorok között átsuhogó szeleket amint érett nyugalommal takarják be a föld feltépett sebeit látod bennem nem égett le semmi és egyre tisztábbak a nappalok s az érlelő magány lassan visszahozza a hitet is hogy újra átlépjük a tenger küszöbét elindulnak a délutánok a sivataggal bélelt szobák fala közé az ágyak a heverők befogadják holnapi halottjaikat szép csendesen érik a rothadás a század nyitott tenyerén lám semmi nem kezdődött újra és véget semmi sem ért mondhatom gyönyörű ez a pörgés ezek a délutánok és ez a falak közé zárt sivatag Tőzsér Árpád, A papagáj, a szekrény tetején, méregzöld tollai mögé zárva reggeltől estig jajgat. Nem tudja előcsalni párját a törött tükörből. Begyük összeér ugyan, de csőrük (sárgaréz mérleg két nyelve) örökké mellőzi egymást. Mennyire ismerem már ezt a szobát, vergődéseim helyét. A középkor épült így fel a régi Rómából: szeméremöv a szeméremből, s a védekező mozdulatokból plafon alakú tenyér a fejem fölé — Mászkáló székek, furulyák, cipők cipelik — hová? — jelentésüket. Összezárt szárnyú könyvek, tollak, kopácsoló írógép a papír törzsén — Hiába idézem nekik Ortegát, nem tudnak átjönni hozzám, csak a csőrükkel érintenek. Kétségbe esve állok a papír partjai felett Nem akar vers folyni benne „Pléh-ágon madár...“ Rossz A pléh az ág s a madár nem állnak össze betonerdővé „Anyám lombjait betöltő egyetlen madár .. A sírás fehér fogakkal visszafordul a számba Egyedül maradok minden oldalról Rembrandt képéről zsidók vonulnak üres folyómba Bordáik között a lenyelt ékszerek sugárzanak mint Jézus szíve Mögöttük hosszú száron leng kerek arcom Ha felszedném gyökereimet az iszapban lábnyom maradna „určím vás“ „Určím vás k dennímu hlásení k velite'.i pluku!“* üvöltött a napos angyal s mentem A „nem“ hátul farokként csüngött ki zubbonyom alól •„Jelentkezzen az ezredparancsnoknál kihallgatásra!“ meditaciones del Quijote a papír partján
