Irodalmi Szemle, 1970

1970/6 - Ozsvald Árpád, Dénes György, Csontos Vilmos, Török Elemér, L. Gály Olga, Moljzes Ilona, Gál Sándor, Tőzsér Árpád, Marencsin Mária, Batta György, Kmeczkó Mihály, Keszeli Ferenc, Gergely József, Németh István, Tóth László, Aich Péter, Varga Imre, Kulcsár Ferenc, Szitási Ferenc, Zalabai Zsigmond, Simkó Csaba: Versek

takarodó

Csontos Vilmos

Markolja már kürtjét a trombitás, Próbálgatja; a hangja szép-e még? Alkony hajol rám — ezüstbóbitás, S csillagsugárral átszőve az ég.

Mohón kortyolok, s érzem, frissülök. Lombos fámon egy rigó dalba kezd. Ajtót nyitok, s a küszöbre ülök;

A közelgő hajnalba révedek.

Mint katona, ha napja letelik,

Az esti csendben úgy érzem magam. Rendezgetem a fekhelyem, pedig A dolgaimból még sok hátra van.

— Kürtszó riaszt fel: a takarodó!

Ajtót zárok, s az ágyhoz ballagok.

Zöldlombú fámról az a daloló

Rigó is elszállt, — csend van: alhatok.

Szaporázott léptekkel indulok A forráshoz, hogy merítsek vizet.

Mert szomjazom, s aludni nem tudok. Szinte futok, — az itítí is siet.

Török Elemér

nyári mezőn

fahér galambok szállnak

Óriási templom a határ kántor benne az éneklő madár a bokrok térdeplő öreg nénik ájtatos

imájukat végzik végzik

Fekete csokrokban állnak a fák az éjszaka szemében

pihen

a szép anyaföld megbékélt hű állataival

pihenjetek ti is ártatlan nővéreim s ti is

fáradt fivéreim már közel a hajnal fehér galambok szállnak álmotok aranymagjaival

álmatlanság

L. Gály Olga

Éjfél lehet.

Mint óriás kotlós, fészkel a sötét a város felett.

Szárnyai alól

pelyhes csibékként bújnak elő a percek.

Szinte hallom,

a hideg holdkaréjban az idő mindent megemésztő szúja hogy perceg.

Képzeletem,

mint kóbor macska a tetőn, úgy futkos az elhatárolt semmi sötét burkán a csillagok között, miket tán jókedvében tüsszentett az égre egy vulkán.

S míg repkedek,

mint részeg lepke a mécs körül,