Irodalmi Szemle, 1970

1970/5 - FIGYELŐ - Szíj Rezső: Lőrincz Gyula 60 éves

kiütve, meg kell állapítani, hogy fejlődés, gazdagodás során nem kellett kanyarokkal terhelt kitérőket tennie. Ha az Emlékezés 1944—45-ös rajzait összevetjük legutóbbi grafikáival, a kifejezés ugyanaz, de az eszközök gazdagodtak. Ott a rajz mindent leegyszerűsített, a vonal is szinte leheletvékonyságra húzódott össze, mintha bocsánatot kérne, hogy él. S nem éppen ezáltal válik-e szinte mindegyik erőszakellenes vádirattá? Azóta a vonal fölerősödött, kiegészült a tus fekete foltjaival, s gazdagodott a lavirozás eszközeivel is. Megmaradt viszont a kalligrafikus kifejezés, az érzékeny kéz, a lelki állapotok megragadásához szükséges biztos szem. A pálya elejét jellemző geometrikus „sematizáltságtól“ Lőrincz gyorsan megszabadult, az a torzító szögletesség pedig, amely alakjain mutatkozik, a gondolati és érzelmi hangsúly kedvéért jutott szerephez. Illusztrációin, burkolóin zaklatottabb a vonalvezetés, izgató hatásra tör az apró foltokkal. Mindez a reklámhatás miatt műfaji követelmény is.

Festményei, akárcsak grafikái, belső élmények kivetülései, ezért nem a látvány külső megjelenése határozza meg a kifejezést. Lőrincz fiatal korában a mindent tudó ikomá- romi festőművésztől, Harmos Károlytól is tanult — aki grafikusnak is egyik legnagyobb a magyar művészetben. Harmos a belső inspirációból indult ki, az Én belső képzeleti világából teremtett egy mágikus erejű szimbólumrendszert. Lőrincz is az érzelmi világból indult, festményei némelyikében már-már eljut a formatorzítás szürrealista határig, jelképpé emeli alakjait, portréit, anélkül, hogy Harmos példájára fantáziaképekben, mesebeli alakokban kényszerülne megnyilatkozni eszmei, erkölcsi igazságok megjelenítése végett. Ecsetjárása néhol erősen pasztózus, nagy szenvedélyekre utaló, mert a téma érzelmi töltése követeli így. Előbukkannak groteszk állatember rajzok is. Derűsebb képek, rajzok ritkán találhatók Lőrincz munkái között. Vastag köd mögül villannak elő egy-egy pillanatra, mint a Kriván napsütötte csúcsai a szüntelenül gomolygó ködfellegek mögül. Nem csökkentik a Lőrincz művészetében megnyilatkozó egyetemes érvényű felelősségérzetet.

Ugyanakkor Lőrincztől távol áll mindenféle hatásvadászó szürnaturalizmus vagy az újfajta verizmus közvetlen hatásra törő popartos embertelen brutalitása. A csallóközi árvíz által ihletett képei, akárcsak egyéb festményei, figurális kompozíciói, portréi, mind-mind politikai, társadalmi tartalmat hordoznak a művészi tartalom mellett. Környei Elek már Lőrincznek az 1935-i Káptalan utcai kiállítási képein balladaszerű vonásokat vett észre, s ezzel e művészet igen lényeges jellemzőjére mutatott rá. Szabó Dezsőre hivatkozott, aki szerint a magyar népből sarjadt művészet mindig balladaszerű. Ady verseinek 80 %-a is az. Függetlenül attól, hogy mennyi az igazság ezekben a megállapításokban, Lőrincz legtöbb képében van valami balladai szaggatottság, rohanásra emlékeztető vízió. A részletek valósággal elsuhannak, evégből a látvány erősen igényli a képzelet kiegészítő tevékenységét. Az alakok örökös bizonytalanságban élnek, mindig félnek valami rémesnek a bekövetkezésétől, folyton amiatt remegnek, hátha rájuk tör valami végzetszerű. A rémület lírája a Lőrincz művészete; ezt csak ritkán enyhíti egy-egy kép érzelmileg kiegyensúlyozottabb hangoltsága.

Képei a nyugtalanság érzetét keltik, meg nem állapodott keresést, annak ellenére, hogy Lőrincz azok közé tartozik, akik stílus tekintetében egész életükön át egyértelműek maradtak.

A torzítás kezdettől fogva jellemzi Lőrincz művészetét, annak ellenére, hogy akadt kolléga, aki róla szóló írásában a torzítást már 1935 körül a levitézlett német expresz- szionizmus hatásának tulajdonította. Kiderült azóta, hogy nem hatásról van szó, hanem Lőrincz művészetének sajátos eszközéről, az egyéni látás következményéről.

Mondanivalója központjában kezdettől fogva az ember áll, fejek részben magánosan, részben nagy figurális kompozíciókban. Többnyire munkások, munkássá átalakuló parasztok, asszonyok, szegény emberek. A magyarázat, hogy miért kap akkora hangsúlyt képein a fej, igen egyszerű: az arc, a fej mutatja meg leginkább az embert, az értelem, az érzés a szemeken, a tekinteten keresztül kiül az egész ábrázatra. Vidámság vagy letörtség, ujjongás, győzelem vagy elbukás — mind tükröződik az arcon. Az ember belső világát, jellemét, mivoltát a művész az arcon fejezheti ki a legközvetlenebbül.

Az opálos szürkék, a kékek gazdag variánsai, a sárgák, barnák, zöldek hol tompított, hol éles változatai — ezek jellemzik Lőrincz palettáját. Ösztönösség és tudatos munka