Irodalmi Szemle, 1970
1970/5 - HAZAI FÓRUM - Csizmadia Dezső: A csehszlovák-magyar haladó erők két világháború közötti kapcsolatainak problémáihoz
amely a München előtti köztársaságban igen bonyolult volt és a gazdasági válság idején még bonyolultabb lett. A kongresszus rámutatott, hogy a Csehszlovák Köztársaság imperialista államként jött létre a kapitalizmus általános válságának időszakában ... A cseh burzsoázia nemzetiségi politikája az elnyomott nemzetiségek burzsoáziájának malmára hajtotta a vizet, és lehetővé tette számára, hogy nacionalista demagógiával megerősítse politikai pozícióját. A nemzetiségi kérdés burzsoá módra való „megoldásának“ a burzsoá államoktól körülkerített Csehszlovák Köztársaságban katasztrófához kellett vezetnie. Ezt csak a szocializmus, a nemzetiségi kérdés lenini megoldása — amiért a CSKP harcolt — akadályozhatta meg. A párt VI. kongresszusa azonban nem elégedett meg a nemzetiségi kérdés általános marxi-lenini elveinek puszta kinyilvánításával. Arra hívta fel a pártot, hogy a leghatározottabban harcoljon a nemzetiségi elnyomás ellen, teremtse meg a proletariátus egységét a Csehszlovák Köztársaságban nemzetiségre való tekintet nélkül. A kongresszus elítélte az opportunista passzivitás megnyilvánulását a nemzetiségi kérdésben, s hangsúlyozta, hogy a részleges nemzetiségi követelésekért folytatott harcot — éppen úgy, mint a nemzetek különválási jogát is magába foglaló önrendelkezési jog jelszavát — következetesen össze kell kapcsolni a gazdasági és politikai harccal, főként pedig a proletárforradalommal, amely egyedül biztosíthatja a szabadságot és egyenjogúságot Csehszlovákia nemzetei és nemzetiségei számára. Mivel a VI. kongresszus a nemzetiségi kérdéssel következetesen a proletárnemzetköziség szellemében foglalkozott, nagy lépést tett előre e kérdés megoldásában, és megmutatta a nemzetiségi kérdés proletár megoldásának történelmi előnyét a cseh burzsoázia rövidlátó, elnyomó politikájával szemben.20 A CSKP e helyes, internacionalista politikájának eredménye volt, hogy a forradalmi munkásosztály a köztársaság bármely területén lejátszódó osztálymegmozdulást a saját harcának tartotta. Ennek legfényesebb bizonyítékát a Kosúton lejátszódó események szolgáltatták. 1931 májusában tört ki a dél-szlovákiai galántai járásban a mezőgazdasági munkások első nagy sztrájkja. A CSKP által megszervezett 2000 munkás sztrájkja sikeres volt, elérték munkabérük emelését. A földbirtokosok kénytelenek voltak engedni, mert a munkások egységes fellépése megriasztotta őket. Mivel attól tartottak, hogy a sztrájkmozgalom más járásokra is kiterjed, segítségül hívták a „demokratikus“ államhatalmait. Amikor a sztrájk győzelmes befejezése után a sztrájkolok 1931. május 25-én Kosúton összegyűltek, ahol Major Istvánnak, a mezőgazdasági munkásság jól ismert szervezőjének kellett volna felszólalnia, a csendőrök három munkást agyonlőttek. Bár a csendőrök gyilkoltak, a bíróság elé mégis Major Istvánt az egyik legjelentősebb kommunista képviselőt állították, és el is ítélték. Major István kihívó kommunistaellenes pere ellen a CSKP széles körű mozgalmat indított. Az üzemek munkásainak ezrei hagyták abba a munkát. A cseh proletariátus száz meg száz gyűlésen élesen tiltakozott a szlovákiai dolgozók durva elnyomása ellen. Mindhárom lelőtt munkás magyar nemzetiségű volt. A cseh munkások gyűjtést is indítottak az elesett munkások családja javára. Egyik levelükben ezt írták: „Azok, akik Kosúton vérüket ontották — testvéreink. Önmagukért és ériünk is harcoltak."21 A CSKP s kapitalista társadalom megdöntésére szervezte, mozgósította a munkás- osztály internacionalista harcát mindaddig, amíg a nemzetközi erőviszonyok megváltozása új taktikát nem követelt. A hitleri fasizmus uralomra jutása után a kívülről és belülről fenyegető fasiszta veszély elleni küzdelem lett a kommunsita pártok közvetlen és fő feladata. A CSKP harcba hívta a munkásosztályt, valamint Csehszlovákia összes demokrata, haladó szellemű erőit a demokrácia és a köztársaság megvédésére. Harcba hívta a csehszlovákiai magyarokat is. A CSKP a magyar dolgozók körében végzett munkája során arra törekedett, hogy a magyar dolgozók világosan lássák a különbséget a polgári demokrácia és a fasizmus között. A dolgozó nép, különösen pedig a nemzetiségi kisebbségek dolgozó népe szá20 Uo. 363 - 365. o. 21- Uo. 369-370. o.