Irodalmi Szemle, 1970
1970/5 - Poláček, Karel: Zsidó anekdoták
„Hová megy, Löwy úr?“ „Én Prostéjovba." „Idehallgasson, uram. Ha maga azt mondja, hogy Prostéjovba megy, akkor biztosan Olomoucba indult. De én tudom, hogy Prostéjovba megy! Akkor miért hazudik?“ A kórházban egymás mellett fekszik Pick és Langstein. Mindkettőjüknek isiásza van, és mindketten masszázst kapnak naponta, amely azonban nagyon fájdalmas. De míg Pick a masszázs alatt egyenesen ordít a fájdalomtól, Langstein sztoikus nyugalommal tűri a tortúrát. Pick megkérdezi végre tőle: „Hogyan csinálod, hogy kibírod kiabálás nélkül?“ „Hogyan csinálom? Hát te azt hiszed, hogy a beteg lábamat masszíroztatom? Csak nem bolondultam meg?“ „Nem lenne szabad annyit dohányoznia Rosenstrauch úr — mondja az egyik zsidó a másiknak. — A dohányzás ártalmas az egészségre, és megrövidíti az életet. Hány éves is maga?“ „Hetven.“ „No, látja. Ha nem dohányozna, lehet, még ötven sem lenne.“ Egy koldus mindig azt hajtogatta, hogy leégett a háza, és teljesen tönkrement. „Leégett? És van valamilyen papirosa, valamilyen igazolás, hogy valóban leégett a háza? „Volt igazolásom — feleli a koldus —, de az is bent égett.“ Elsnic úr mogorván ül a kávéházban. A barátai kérdezik, hogy mi baja. „Hogyan legyek vidám, mikor ilyen feleségem van.“ „Micsoda? Hisz olyan szép, rendes, tisztességes asszony." „Azt nem mondom. De mikor pénzt kér tőlem!“ „És mit csinál vele?“ „Hát honnan tudjam? Sohasem adok neki...“ Weinstein úr valamilyen perben állt, de amikor eljött a főtárgyalás, hát nem jelenhetett meg, mert éppen üzleti úton volt. Ügyvédet fogadott íehát, és megparancsolta neki, hogy az eredményt azonnal táviratozza meg utána Drezdába. A tárgyalás napján meg is kapta Drezdában az ügyvéd 'táviratát, amelyben ez állt: „Győzött az igaz ügy.“ Weinstein rögtön visszatáviratozott: „Fellebbezni!“ Egy pap két dakszlit akart venni, és elhivatta Libchowitz urat, aki képes felhajtani mindent, ami csak az eszébe jut az embsrnek. „Libchowitz úr, két borzebre lenne szükségem" — mondja a pap, aki tudja, hogy a „dakszli" a német „dachsshund“-ból származik, és hogy magyarul helyesen „börzeinek kell mondani. „Meg fogja kapni, tisztelendő úr. Éppen tudok két szép darabról. Mennyit áldozna rá a tisztelendő úr?“ „Kétszáz koronát, ha szépek lesznek." „Kétszáz koronát? A tisztelendő úr tréfál.... Inkább ne is beszéljünk róla.“ „Várjon csak, várjon... Mennyit gondol hát?" „Legkevesebb kétszer annyit!" „De valóban olyan szép-e az a kettő, amelyről beszél.“ „Csodálatos borzebek, szavatolva ...“ „És mikor kaphatnám meg őket?“ „Néhány nap múlva itt vannak.“ Libchowitz úr távozik, és a parókia előtt találkozik barátjával, Altschullal. Mindjárt kérdezi is tőle: „Kérlek, Altschul, nem tudod véletlenül mik azok a borzebek?“ Fordította: Mészáros László
