Irodalmi Szemle, 1970

1970/5 - Vlašín, Štěpan: Cseh proletárirodalom, expresszionizmus, poétizmus

A részegyezések és az ideiglenes együttmunkálkodás fölött (lásd az expresszionisták által kiadott Host cím! folyóiratot) a Devétsil és az Irodalmi Csoport kapcsolatában az elvi különbözőség uralkodott; ezt egyrészt a két csoport politikai tájékozódásának (a marxista Devétsillel szemben az Irodalmi Csopont humanista-erkölcsi utópiája, amelyben a német expresszionizmus keveredett Duhamel és Vildrac francia unanimiz- musával], másrészt a művészi megformálás eltérő módjának tulajdoníthatják. Az Irodalmi Csoport költői hisznek a műalkotás pedagógiai küldetésében, nevelni kívánják a munkásokat, s etikai forradalomhoz és kozmikus testvériséghez akarják vezetni őket. Am munkásságuk társadalmi hatása elenyésző, s csak elvétve jelent maradandóbb irodalmi értéket. Ezért a cseh expresszionizmus további fejlődési ösztökéi, legalábbis abban a formában, ahogy az Irodalmi Csoport elképzelte, elhanyagolhatók.

A korai háború előtti expresszionizmus, olyan megjelenési formáiban, mint František Zavrela drámái, Richard Weiner háborús szépprózája, a filozófus Ladislav Klímának csak a húszas években kiadott elbeszélései, ennél sokkal termékenyebb volt.

Ha a cseh irodalmi expresszionizmus visszhangja nem jutott át a nemzeti határokon, a cseh proletárköltészet, elsősorban a poétizmus annál inkább beilleszkedett a nemzetközi viszonyokba. Igaz ugyan, hogy F. X. Šalda évekkel később Jifí Wolkert nevezte meg a cseh proletárköltészet egyetlen nagy alakjaként [„mert egyedül benne felelt meg a kollektivista fegyelem a benső szükségleteinek és hajlamainak“, Zápisník 3, 426) nem lebecsülendő viszont Hora, Horejší, Seifert, Neumann hozadéka sem a nem túlságosan hosszú proletár időszakból. Aztán a poétizmus, bár a mai avantgardista történetírásban keveset emlegetik, a maga korában jelentős nemzetközi kapcsolatokkal rendelkezett. A nemzetközi építészeti avantgardizmusnak képviselői (Le Corbusier, Ozenfarat, Gropis, Meyer) s az irodalmié is (Éluard, Breton, Cocteau, Arp, Erenburg és mások) a Devétsil folyóiratában és antológiában is publikálnak; sőt, a francia művészek egyes dolgai korábban jelentek meg csehül, mint eredetiben.

1924-ben a poétizmus első kiáltványai úgyszólván egyszerre jelentek meg a francia szürrealizmus kiáltványával. Az irodalmi poétizmus 1927—28-ban éri el második tetőpontját, amikor megjelenik Biebl S lodí, jež dováži čaj a kávu (A teát és kávét hozó hajóval) című kötete és Nezval Edisonja, amely elveti a pesszimizmust, az emberi gondolat erejét ünnepli, s a költőnek a civilizáció fejlődésébe vetett hitét fejezi ki. A poétlsták egy része, főként Nezval és Teige, később, a harmincas években magukévá tették Breton nézeteit, a poétizmus szürrealizmusba csapott át. Ám a cseh poétizmus fejlődési gyökerei mások, mint a francia szürrealizmuséi. A szürrealisiták közvetlenül a dadaizmus romboló kedvére és tagadására építenek, a cseh poétizmus azonban a proletárművészet alapzatáról nő ki. A francia szürrealizmus majd csak a harmincas évek kezdetén keres világnézeti kiutat a marxizmusban, a poétizmus ellenben kezdettől fogva marxista alapokon tájékozódik. A szovjet és francia avamtgardizmus nyilvánvaló és vitathatatlan hatásai a poétizmusban a nemzetközi avantagrdista mozgalom sajátos hozadékává olvadtak össze.