Irodalmi Szemle, 1970
1970/1 - Zs. Nagy Lajos: Vigilia
tehetséges; jó Író lehetett volna belőle, ha el nem issza az ambícióit... Most ősz tincseit törölgetve, két korty teás rum között mondta: — Találkoztam Szilviával. Bán egy kissé meghökkent. — Hol? — A Narcisban. — Mikor? — Háromnegyed nyolckor. Bán Samu felugrott. — Ma? — Persze, hogy ma ... Mi bajod? Samu visszaült. — Beszéltél is vele? — Miért ne beszéltem volna, hisz nem haragszunk. — Miről beszéltetek? — Azt kérdezte, hogy nem tudom-e, hol vagy; már csaknem két órája vár rád. Bán hangja remegett. — Egyedül volt? — Amikor én láttam, egyedül... Miért? Csak nem vagy féltékeny? — Engem nem láttál ott? Kiskuti eltátotta a száját. — Megbolondultál? — Alighanem — válaszolta Bán, és a halántékát nyomkodta. Kiskuti gyanakvó szemmel figyelte. A riporter a telefonhoz lépett, és tárcsázott. Letette a kagylót, újra tárcsázott. Megismételte vagy négyszer. — Nincs otthon — mondta végül. — Mi van veled? — Semmi... Tudod, mi az a vigilia? — Tudom. — Akkor — Bán teleöntötte a két teás csészét rummal — idd ki, és ... indulás! — Hová? — Mit törődsz vele? Egészségedre! — Egészség! — Mehetünk. Vedd a kabátodat! Kiskuti bánatos képpel követte Bán Samut, akinek az arca — a liftben egészen köreiről láthatta — falfehér volt. X Gyönyörűen esett az eső. Bán határozott lépteikkel fröcskölte barátjára a tócsák vizét. Kiskuti tudta, hogy most nagy körút következik, azaz mielőtt valahol letelepednének, végig kell járniuk a belváros minden vendéglőjét és kávéházát. Mintha keresnének valakit. Jó időben egészen kellemes dolog az ilyesmi, de most...! Szerette Bánt, annak ellenére, hogy egy kicsit bolondnak tartotta. Főleg a határozottsága imponált neki. Ha együtt voltak, mindig úgy érezte, hogy az élet csupa körvonalazható célokból áll. Bán a céltalanság konstruktőre volt, pontosabban: életük sok apró, céltalan mozzanatát értelmes egésszé szervezte, merész gótikus építményeket emelt a semmiből. Legalább Kiskuti így érezte. Hogy Bán miként látta a dolgokat, az más lapra tartozik. Most először is virslit ettek a Manderlánál. Az esőié belecsorgott a virslibe, és szétáztatta a mustárt. Két deci bort is megittak rá. Benéztek a Tulipánba, a Luxorba. A Grandban kávét rendeltek, de nem itták meg, mert sokat kellett rá várniuk. Szótlanul baktattak a hideg esőben. Bán cseh indulókat fütyörészett. Az újságíróklubbari kötöttek ki. Itt kevesen voltak. Néhány részeg színésznő, pityókás újságíró, egy-két elegáns katonatiszt. Kiskuti tudta, hogy Szilvia is szokott ide járni. Beültek egy sarokba. Bán bort rendelt.
