Irodalmi Szemle, 1970

1970/5 - Turczel Lajos: Fábry Zoltán (1897—1970)

Abban a nagyszerű életműben, amelyet Fábry kialakított, a csehszlovákiai magyarság élete és problémái is központi helyet foglalnak el. Az Európára tekintő, az emberiség égető kérdéseit felvető és feszegető Fábry egy pillanatra sem feledkezett meg arról a közösségről, amelyben szellemi egyénisége kiformálódott, s amelyből még a legrövidebb időre sem szakadt ki. Amellett, hogy a provincializmust és a nacionalizmust mélységesen megvetette, s a csehszlovákiai nemzetek és nemzetiségek barátságát őszintén hirdette és eszményítette — a mi gondjairtkat-bajainkat szüntelenül a szívén viselte, jogainkért számtalanszor és félelmet nem ismerve síkraszállt, erkölcsi és szellemi fejlődésünkért hatalmas erőfeszítéseket tett.

A csehszlovákiai magyar kisebbség szellemi és erkölcsi arculatán letörülhetetlenül ott vannak a bennünket jóra és nemesre formáló Fábrynak az ujjnyomai is. Legyünk hűek és méltók azokhoz a vonásokhoz, melyeket ő alakított rajtunk.

Mint a pék kerek kenyereit dagasztani, formálni úgy akarta ó az embert jósága fehér lisztjéből, eszmék élesztőivel, s melegíteni szíve kemencéjében;

éberen és lankadatlanul formálni lángban-harcban a történelem tűzhelyén az embert, hogy legyen: jó, ízletes, kerek, szagos — mint a frissen sütött kenyér.

Turczel Lajos

Vórincz Gyula:

A pusztán (1970)