Irodalmi Szemle, 1970

1970/4 - FIGYELŐ - Szalay Piroska: Jókai Anna: Kötél nélkül

felé törekszik, ám kívülről ezt a lázongó anyagot bordák fogják össze zárt egésszé. A fiatal írónő nem véletlenül keltett feltűnést az Irodalomban.

Az, hogy emberekről véleményt írok, még nem jelent sokat, de ha öntudattal és kiforrott felelősséggel csinálom, az már humanizmussal párosult művészet. Jókai Anna sikeres novellákat írt, ügyesen fűzi az epizódokat. Az állandó ellentmondások játéka komoly belső harccá mélyed a novellák szereplőiben. Az Írónő nem az elszigetelt autonóm világ csodaszárnyasait, hanem a hétköznapok kezdet-vég körforgásában őrlődő embert formálja meg bennük.

Ami máshol szólamnak hat, az Jókai Anna novellájában ésszel felfogható lehetőség. Az, hogy az Elfekvő Izsák doktora az emberiségért akar tenni valamit, hogy belső kényszer hajtja — ez a vállalkozókészség itt teljesen reális alapokon áll. Izsák nem azok közül a jól öltözött orvostípusok közül való, akik megelégszenek a garzonlakás harmóniájával. Izsák variál, valamit hozzá akar tenni ahhoz, ami van. Aki ismeri az ilyenfajta belső kényszert, az könnyen elhiszi, hogy Izsák a mocskos lepedővel letakart asztal mellett is Jól tudja érezni magát, nem azért, mert „feláldozza magát az emberiségért“.

Az írónő itt bonckés alá viszi a természetesség problémáját. A természetességet megöli a felelősségtudat és a hovatartozás. Nem lehetünk mindig, mindenhol és mindenben egyformán természetesek. A mozdulatok, a szavak, amelyeket használunk, ismétlődnek. Ám meg kell próbálni a maximumot: valami pluszt a munkában, a társadalomért, a szerelemért, a partnerért. Mindezt különválasztani nem lehet. Valami kapcsot kell találni a dolgok között, mert különben a tehetség egocentrikus valósággá válik, s az ember úgy érzi, hogy értelmetlen, amit csinál. Izsák doktor ítéletet mond Ilu rossz női tulajdonságairól: bezárkózik a maga kis világába, s közben elfelejti, hogy ő is odajutott. Az anyag és az eszme folytonos ütközése jön felszínre a novellában. Az egyén igényeivel. (Izsák tehetsége, erkölcse és a kórház anyagi lehetőségeinek ellentéte.)

A novella elnyújtása első látszatra felesleges, ám a mellékszereplők nélkül aligha sikerült volna ilyen tökéletesen

átvilágítani Izsák doktor jellemét. Az Elfekvő betegeiben híven tükröződnek a társadalom rétegei, az eltérő környezet hatásai.

Világosabban lép színre ez a téma Az utolsó fokozatban, ahol az elfogult szülők nevelése végül is egy, az életben csalódott, erkölcsileg kisemmizett, korcs embert produkál. Az egészben az a legborzasztóbb, hogy a szülő nem tudja, mit vállal. Érdekes figyelemmel kísérni az anya mint feleség szerepét, aki rabszolgaként aláveti magát férje „vezetésének“, és meg van győződve arról, hogy Gyuricát helyesen csakis apja irányíthatja.

Ezzel teljesen ellenkező feleségtípussal találkozunk a Hepiendben, Panni személyében, aki nemhogy nem isteníti férjét, de még csak nem is értékeli. E? részben negatívum, részben jogosult, mert Benedek nem tudja, mit akar. Benedek nem törekszik arra, hogy elérje, amit kitűzött maga elé. A tehetség és a fejlődés viszont tényeket követel. Az újait hozó, eredményt szülő harc helyett a megnyugvást vállalja (anyagi jólét).

Míg az említett novellák hosszabb lé- legezetűek, addig a Mia baj, Kissné teljesen tömör írás.

özvegy Kissné sem a munkájában, sem a gyermekében nem leli örömét; férje halála után elveszti a fejét, nem tud megkapaszkodni, nincs mire támaszkodnia. Megállt egy helyben, nem tűzött ki maga elé újabb célokat. Megint az ismert témakör: nem szabad megállni a fejlődésben, tovább kell lépnünk, mindig valami újjal próbálkoznunk.

Madách végső következtetése a modern próza nyelvén: ez Jókai Anna kötete.

Szalay Piroska