Irodalmi Szemle, 1970
1970/4 - Bakói, Mikulás: A szlovák és a magyar irodalom kapcsolata
R. Uhlár munkái) kezd nagyobb figyelmet szentelni ezeknek a kérdéseknek. Az egykori ellenséges elfogultság, amely a két irodalom viszonyában is megnyilvánult, háttérbe szorul, s fokozatosan előtérbe kerülnek e kapcsolat tisztán irodalmi vonatkozásai. Az államfordulat utáni fiatal szlovák nemzedék (ha még tud magyarul) elfogultság nélkül nyúl a magyar irodalomhoz (ebben az időben jelentős Adynak és a Nyugat néhány más költőjének a fiatal szlovák lírára gyakorolt hatása], magyar részről pedig megélénkül az érdeklődés a szlovák irodalom iránt (később összefoglaló művek is létrejönnek a szlovák irodalom történetről a magyar dolgozók számára). Bár a magyar irodalomhoz való viszonyban még hosszú ideig kísértenek az előző viszony maradványai és reminiszcenciái (ezekből indult ki sokszor A. Mráz), a két irodalom fejlődési hasonlatosságainak, analógiáinak, közös hagyományainak, rokon vonásainak számos tagadhatatlan ténye és jele van a régebbi és az újabb időkből, ezek a két nép több száz éven át tartó állami és politikai együttéléséből és kölcsönös egymásra hatásából folynak (ezt a kölcsönhatást legújabban ismét hangsúlyozza Sziklay L.), s nem mellőzhetők a szlovák irodalom fejlődésének és a magyar irodalom egynémely sajátosságának teljes megértéséhez. Világos, hogy a cseh irodalom mellett — mert ennek jutott elsődleges és tartós szerep a szlovák irodalom fejlődési dinamikájában — a magyar irodalomnak is rendkívüli jelentősége volt a szlovák irodalom történetében. A cseh irodalom állandóan ott lappangott a szlovák olvasók tudatában — mégpedig nemcsak azokban az időszakokban, amikor élénkebb volt a vonzása, hanem akkor is, amikor közben időről időre némileg távolodtak tőle, és meglazultak a kapcsolatok —, ugyanakkor a magyar irodalomhoz fűződő kapcsolatnak nem volt olyan szilárd alapja a nyelvi rokonságban és bizonyos közös eszmei hagyományokban, s ezenkívül ezt a kapcsolatot az irodalmon kívül álló pszichikai gátlások gyengítették, amelyeket a félfeudális Magyarország szociális és politikai, valamint nemzetiségi viszonyai okoztak. (Ez az összehasonlítás természetesen részletesebb elemzést és kifejtést igényelne.) Éppen az említett okokból a szlovák és magyar irodalom kölcsönös kapcsolatának sok objektív ténye a mai napig rejtett, latens formában él, ezek feltárása és elemzése a konkrét tudományos kutatás feladata. A harmincas évek óta elhangzott felhívások és figyelmeztetések, amelyek az ilyen irányú kutatás elmélyítését szorgalmazták, és rámutattak e munka sürgősségére,1 a közelmúltig nem találtak nálunk élénkebb visszhangra. Jóllehet a magyar oldalon az ilyen irányú kutatás jelenleg gazdagabb és fejlettebb, objektív jelentőségét korlátozza egyrészt töredékes jellege, másrészt az, hogy uralkodó szempontja a magyar irodalom nézőpontja, módszertani tekintetben pedig az, hogy túlnyomórészt a kontaktológia, a származtató (genetikus) módszer eszközeivel dolgozik. 2 Az irodalmak közötti kapcsolatok magyarázatának túlnyomórészt genetikus-kauzális jellege nemcsak a szlovák—magyar irodalmi kapcsolatok kutatására jellemző. Ez a pozitivista összehasonlító tudomány mai napig élő öröksége. Azt mondhatjuk, hogy a kontaktológia módszereinek alkalmazása rendszerint a komparativista kutatás kezdeti szakaszainak sajátossága. Az irodalmak érintkezési pontjai — a külső, irodalmon kívül álló vagy belső, immanensen irodalmi jellegű kontaktusok — az irodalmak közti mélyebb, tehát szerkezeti-tipológiai összefüggések tünetei, kísérőjelenségei, ámbár ezek (a tipológiai összefüggések) elvben lehetségesek az olyan „nyomelemek“ nélkül is, amilyenek az irodalmak közötti kontaktusok. Épp ebben tér el a modem irányzat a hagyományos pozitivista összehasonlító tudománytól, amelynek fő módszere az irodalmi „hatások“ genetikus-kauzális, mechanikus-determinisztikus magyarázata volt (az 1 Jelentőségére rámutattam 1938-ban a szlovák és a cseh irodalom kapcsolataival foglalkozó érta- kezésemben (Vö: Bakoš: Problémy literárnej vedy včera a dnes, Bratislava, 1964, 326. i.), s ugyanilyen vonatkozásban 1962-ben ismét, amikor egyebek közt megállapítottam, hogy „az eddigi kutatás elégtelensége és a kérdés megközelítése alapvető szempontjainak tisztázatlansága fokozott mértékben sürgeti a szlovák — magyar irodalmi kapcsolatok tudományos vizsgálatát" (uo. 341. o.). ,
