Irodalmi Szemle, 1970

1970/4 - Ordódy Katalin: Búcsú és érkezés közöltt

donképpen ezért, ezért az oleánderorgiáért vágytam erre az útra. Szavai csak megerősíteni látszottak, hogy nem tévedtem.

— Az emberben élő nosztalgia sokkal erősebb olyasmi után, aminek egyszer már birtokában volt, mint amit csak birtokolni óhajt.

Emlékezhetett, milyen mértéktelenül áradoztam tavaly, mikor az oleánderliget látványa rám támadt. Most nem ért váratlanul, fegyelmezni tudtam magamat, és megkönnyebbültem a gondolatra, hogy visszafelé a sötétség letompítja már a szépség kivont kardjának élét.

A doktor szavai Vajda Jánost juttatták eszembe, aki az el nem nyert éden fölötti fájdalmat kínzóbbnak, égetőbbnek tartotta az elvesztett éden fölötti fájdalomnál. Kinek van igaza?

Még tavalyi találkozásunkkor kivettem Ergen szavaiból, hogy azért nem nősül, mert csak az európai nők érdeklik igazán. Olyan kapcsolatára következtettem, amely erős nyomot hagyhatott benne. Török nőt nem vett el, ahhoz pedig túlságosan török volt, hogy európai nőt vegyen feleségül. „Az illúziók erős bilincsét sokszor a realitás sem verheti szét.“ Emlékeztem, ő mondta ezt tavaly.

A házacska ajtajához vezető lépcsőfokok egyikén ott ült Durnel anyó, a török nevű cigányasszony. Mikor meglátott bennünket, felállt, valamit mormogott gazdája felé, és elkotródott. Semmi jelét nem mutatta, hogy megismert. A kertben ültünk le, ahonnan a tengeren át Gümüldür felé nyílt kilátás. Az öregasszony cseréptálon szőlőt tett elénk, aztán elcsoszogott. Valamikor a doktor a szemét kezelte, aztán hogy, hogy nem, a nyakán maradt az öregasszony. A doktor megtudta, hogy a cigányközösség kitaszította, a gyermekeivel összeveszett valamiért, és már hetek óta magányosan, korgó gyomorral kóborog. A melegszívű Ergen nem sok hasznát vette legényháztartásában, mindkettőjük részére a legelőnyösebb megoldás volt Durnel anyót feltelepíteni ide a hegyre, hogy „vigyázzon“ a házra. Itt naphosszat ül a lépcsőkön, és elégedetté teszi a tudat, hogy megszolgálja azt a néhány lírát, amelyet a doktor juttat neki havonta. Valamit azért mégis tesz a ház körül, szellőztet, öntöz, mikor mit lát éppen jónak.

A mogorva Durnel anyó engem leginkább a vasorrú bábára emlékeztetett, s mint ahogy természetesnek tűnt a röptérről zúgva magasba szálló gép, az sem tűnt volna kevésbé természetesnek, ha Durnel anyó felkap egy seprűnyélre, és ellovagol.

Egy ideig hallgatva ültünk, ki'-ki a saját gondolataival volt elfoglalva.

— Aki csendre és békére vágyik, az jobb helyet nem találhat ennél a kis tanyánál. Megnyugtató tudat, hogy van, habár nagyon kevés időt tölthetek itt — mondta Ergen. — A szabadságom alatt sem jövök ide, rendszerint Európába rándulok át. Az idén Skandináviát jártam be. Szeretem Európát, de élni mégiscsak itt tudnék. Maga nekem egyszer azt magyarázta, hogy a magyar nemzet milyen társtalan Európában. Ebben egy kicsit hasonlítunk egymásra. Kultúránkra, nyelvünkre a perzsa, arab szomszédság nem maradt hatás nélkül, a vallás is velük köt össze, de legkevésbé sem vagyunk rokonságban az arabokkal .A nyugati civilizáció, mondhatnám, tűzzel-vassal való bevezetése viszont szintén nem jelenti azt, hogy európaiaknak szeretnénk látszani. Egyszerűen önmagunkat szeretnénk megvalósítani, ezért illetnek minket a nacionalizmus vádjával, amint célzott rá. És nem egészen alaptalanul. Amint azonban egy nemzet fölemelkedik önmaga megvalósításának lehetőségéig, úgy tűnik el fokonként nacionalizmusa. Civilizáció és nacionalizmus jól megférnek egymással. Kultúra és nacionalizmus már kevésbé. Csakhogy míg a civilizáció és a technika vívmányai tömegcikké válhatnak, a kultúra tüzét mindig csak kevesen őrzik. A gyűlölet és fanatizmus adminisztratív úton nem törölhető el. A gyűlölködés és butaság agressziója csak megértés által győzhető le. Ilyenformán elég kilátástalannak tűnhet az egész, de — bár orvos vagyok —, nemcsak a biológiai egyensúlyban hiszek. A törökök Európa-szemlélete felől érdeklődött. Sajnálom, hogy csalódást okoztam, de nekem sajátos Európa-szemléletem nincs. Talán mert túl közel vagyok Európához. Különben a nálunk megfigyelhető folyamat az utóbbi időben nem europaizálódásnak, inkább amerikanizálódásnak nevezhető. Kevés embert találna az országban, aki ettől el lenne ragadtatva. Nem mintha a NATO szálka lenne a szememben, de az ezzel együtt járó elkerülhetetlen hatás életünkre, felfogásunk alakulására nem tölt el örömmel. Különben szerintem jól felfogott politikai érdekünk