Irodalmi Szemle, 1970

1970/4 - Ordódy Katalin: Búcsú és érkezés közöltt

ahogy közeledtünk, mint váltott át a smaragd, a terrakotta és a sárga lobogásába! Őrzi-e, számon tartja-e még valaki rajtam kívül a sziget fényben elővillanó, majd árnyékban eltűnő díszleteit? Szamosz — ennek a földrajzból, ógörög történelemből és mondavilágból megismert szigetnek a neve finom, nehéz borok ízét idézi bennem. Szamosz, ami otthon messzibbnek tűnt, mint Ausztrália, Szamosz, amit csaknem a regék világába utaltam, most itt emelkedik ki előttem a hullámokból valóságosan, szinte karnyújtásnyira, de akár az ígéret földjére Mózesnek, nekem sem engedtetett: meg, hogy rátegyem lábam, mert a görög követség hónapok alatt sem intézte ei vízumkérelmemet. A kielégítetlenség még ma is felsajog bennem, ha Szamoszra gondolok. Eljutok-e még oda valaha?

Sorra nyíltak meg előttem Claros és Ku§adasi napsugárban fürdő partjai, a kis motoros lefejtette róluk a távolság burkait, mígnem előttem álltak a kis falvak, amelyeknek élete csak a képzeletemnek adhatott szárnyakat. Előttem álltak a strandok, bíbor, lila, narancsszínű vadul virító dáliákra emlékeztető ernyőikkel, míg a leereszkedő alkony fel nem issza a sok ragyogást. Lassan fakulni kezdett minden körülöttünk, a víz sötéten hullámzott alattunk, magasabb lett az égbolt, mélyebb a tenger, titokzatosabb az egész világ.

A vacsoránál az étterem meleg fényei, otthonos nyüzsgése fogadnak. A sziklafokra kiépített betonparketten folyik már a tánc. Egyetemista fiúk nyárra ideszerződött tánczenekara játszik. A törökök zavartalan önfeledtséggel adják át magukat a tánc élvezetének. Mozdulataikat nem az előírt lépések diktálják, hanem ösztönös ritmusérzékük. Táncra perdülnek, forognak, kacagnak a három-négy éves gyerekek is, akik nálunk ilyenkor régen ágyban lennének már.

Minden nap meghozza a maga ajándékát, egyik sem enged el üres kézzel. Ali reggel autóbuszon bevisz a faluba, ahol a pékék háza előtt megállunk. Míg előttem érthetetlen társalgást folytat a ház előtt egy férfival, engem egy távolabb eső lócára ültet, holott még nekem is jutna hely ott, ahol ők letelepedtek. Gondoltam, ennek bizonyára így kell lennie. Kis idő múltán a házból tízéves forma, török bugyogóba öltözött lányka jön, kezében tálca, rajta kis mokkáscsészék. Mindhármunkat megkínál egy kávéval. Mikor előveszem a pénztárcámat, nagy fekete szeme ijedten kitágul, és utánozhatatlanul bájos, finom mozdulattal egyik kezét szívére téve tiltakozik. Azonnal látom, komoly tiltakozásról van szó, nem is erőltetem tovább a dolgot. Sértésszámba menne. A lányka olyan bájos a homlokán átkötött színes pánttal, dús fekete hajfonataival, mintha valamelyik keleti mesealak elevenedett volna meg. Sürgető szükségét érzem az ajándékozásnak. Lecsatolom karomról az otthon vett háromsoros türkizzöld gyöngy karperecemet, amit olyan szívesen hordtam, és vékonyka karjára illesztem. Ezt elfogadja. Ez ajándék, rokonszenv-megnyilatkozás, nem fizetség. A férfiak a beszélgetést befejezték, és úgy látszik, engedélyt kaptam a belépésre. Először a sütődébe megyünk, ahol igazi tűznél, nem villanykemencében, igazi kisipari módszerekkel gyúrt, dagasztott cipók sülnek olyan illatot árasztva, amely mélyebb lélegzetvételre késztet. A pék felnyitja a nagy kemenceajtót, és én illő módon gyönyörködöm a katonás rendben sorakozó pirosodó kenyérsereg látványában. Eldicsekszik vele, hogy az egész falunak ő süti a kenyeret, én is az ő kenyerét eszem a hotelben, de még a Szultán-hotelnek, Ke^rének s néhány más szomszédos falunak is szállít. Mikor körüljártam az egész helyiséget, bekísérnek a ház asszonyaihoz, s magunkra hagynak bennünket.

A kis szoba nyitott ajtaja közvetlenül a virágos kertbe vezet. Fiatal asszony ül a varrógép előtt, és fiúcskának (vagy lánykának?) való nadrágot varr. Mosolyogva üdvözöljük egymást, mikor belép egy másik nő is, csinos barna asszony, a pék felesége. Hellyel kínál, s akárcsak a magyar falukban szokás, megtörli a széket, mielőtt leülök. Pillanatok alatt alig férünk a szobában, mert csodámra jön a nagyszámú család. A pékné magyarázza a családi kapcsolatokat, de persze ez sokkal bonyolultabb, mint hogy eligazodhatnék bennük. Feleségek, nővérek, sógornők összesen hatan, valamennyien bőszárú bugyogóban körém állnak, van, aki a küszöbre telepszik. Nevetve, barátságos hátbaveregetéssel magyarázza a háziasszony, amit. magyarázat nélkül is tudomásul veszek, hogy az asszonyok közül négyen szülés előtt