Irodalmi Szemle, 1970

1970/3 - Nyitray Dezső: Dunaradványi vízimolnárok

ereje. Id. Kurucz József elbeszélése szerint ezek a vasmacskák még a mai napig is bent vannak a Dunában, mert nincs megfelelő jármű, amellyel fel lehetne venni őket.

A malomszög: 50—60 cm átmérőjű vastag vörösfenyőfa volt, amelyet megfelelő vas- kapcsokkal, pántokkal és láncokkal vasaltak meg, és a folyammérnöki hivatal által kijelölt helyen, jó mélyen leverték a Duna fenekén. Ez nagyon nehéz és veszélyes munka volt. Hisz akkor még nem állt rendelkezésükre semmiféle automatizált vaskalapács, hanem minden munkát emberi nyers erővel és ladikokból kellett elvégezni. Így ez a munka több napot, sőt néha egy hetet is Igénybe vett. Ez alatt pedig folyt a mókázás, viccelés, traccsolás.

Minden malom részére egy vagy két ilyen szöget vertek le. A malomtulajdonosok pedig árenaát fizettek; évenként minden malomszög után 20 forintnyi adót az úrbéres gazdáknak. Ez volt az úgynevezett szegárenda.

Mielőtt a malmot beköthették volna, előbb a Dunában hagyott szöget, később a két- három vasmacskát kellett megkeresni. A malomszöget nagyon könnyen megtalálták. De a vasmacskákkal igen sok és nehéz dolguk volt, mert abban az időben még nem voltak búvárok, akik leszálltak volna a Duna fenekére, és megkeresték volna őket. így hát a mestereknek és segédeknek fentőkkel kellett felszerelniük magukat, és ladikokon mentek ki a Dunára, körülbelül arra a helyre, ahol tavaly őszig állt a malom. Ott pedig tapogattak, keresgéltek, amíg csak valamelyikük rá nem koppintott. Akkor aztán ezzel a fentővel felhúzták a víz színére, és a lebocsátott hajómalmot a völgyhajóval együtt bekötötték. Rendesen, József-napon, március 19-én kötötték be a malmokat, és András-napig, november 30-ig maradtak a vizen. Általános mondás volt: „József: köss, András: hazaláss!“

Megtörtént azonban az is, hogy József-nap után még igen nagy hidegek, havazások voltak, vagy jégzajlás volt a Dunán. Bizony nem lehetett ilyenkor őrölni, hanem minden molnárgazda — segédeivel együtt —a malomban őrködött, és baltákkal, vasdorongokkal felszerelve várta, mikor közeledik valami nagy jégtábla, hogy azt kellő időben eltolja a malomtól, illetve az azt tartó láncoktól, nehogy kiüsse vagy elsüllyessze