Irodalmi Szemle, 1970
1970/3 - Nyitray Dezső: Dunaradványi vízimolnárok
Ezen ház szabálok 11.-ik pontja ellen óvás fenntartásával megerősíteni. Olvashatatlan aláírás s. k. szolgabíró. Hogy ezt a szolgablró által jóváhagyott alapszabályzatot miképpen hajtották végre az életben, arról már hallgat a további krónika. Több adatot nem sikerült felkutatnom. Amit megőrzött még az emberi gondoskodás, az mind száraz, évenkénti elszámolás. Inasfelvétel. A molnáriparba jelentkező fiatalokat rendesen 15 éves korban fogadták fel tanulóknak. A félfogadás úgy történt, hogy az illetőt valamelyik mester malmába fogadta rendesen 3 évre. (De megtörtént, hogy 4, sőt négy és fél évre fogadta fel állandó munkásnak!) Bejelentette a céh idejében az atyamesternek, az ipartársulat idején az elnöknek. Aztán két idegén mesternek kellett még az illetőért felelősséget vállalni, ahogyan azt — a már említett 1828-tól rendesen vezetett „Szegődtetős és Szabadító Könyv" mondja: „kezeseket“ kellett keríteni. Néhány szó szerinti bejegyzés e könyvből: „1840. esztendőben 6 juli Gyenge István, Beszegődtette az inasát Lajos Józsefet, 3 észt. Kinek is kezesei Nagy Ferentz, Molnár Ferentz.“ Ugyanezen a lapon, — amelyen nincs még lapszám sem — e beírással szemben a lap második felén ezt olvashatjuk: „Fel is szabadította az 1843. észt. 13. auguszti.“ Vagy: „N. Szívanyó István, Beszegődtette az Inasát, Vas Mihályt, az 1840. esztendő Május ll.-kén 3 esztendőkre, kinek is kezessei Fülöp Ferentz, Jókay Lajos.“ — „el állott az mestersígtől.“ Vagy: „Fülöp Ferentz Beszegődtette az inasát Lengyel Józsefet. 1840. Február 5.-én három észt. kinek is kezessei Szívanyó Istv, Jókay Lajos“ — „a Dunába halt.“ — így folytathatnám e leírást egész 1847-ig. Az 1848. évben egyetlen beírás sincs. Folytatódik a beírás: ,,1849.-ik Év Augusztus 30.-dikán“, amikor is: „Berky Sándor be szegődtette fiját Berky Sándort, ugyanezen alkalommal fel is szabadította kinek is kezesei Jókay Lajos és Jókay Zsigmond.“ Ezután újra folytatódnak a beírások 1878-ig. Az utolsó így hangzik: „Kelt D Radványan 1878 Mártzius 20, dikán Jókay Lajos beszegődtette inasát Suhai Józsefet 3 évre 1876 február havában, a mellett betöltőt és a fen nevezett mestere felszabadította.“ De ugyanezen „Szegődtető és Szabadító Könyv hátsó, második felében 1829-től 1874- ig, minden évben külön-külön fel vannak sorolva „az D Radv. Molnár legények Nevel“. Nevük mellé írva további életsoruk: „Még holt“, „Megszűnt“, „elment vándonyi“, „ki van törülve“, „Remeket tsinált“, „Katona“ stb. Megtörtént az is, hogy munkaerő hiányában, már 12 éves korában felvették a fiúgyermeket a malomba: kisegítő molnárinasnak. Mivel ezek a fiúk csak a község lakosai lehettek, fizetésük napi 2 kg liszt volt és semmi más. A 15. életév betöltésekor aztán, ha megszerette az illető a molnárságot, beszegődtethette magát mesterénél rendes inasnak. A felfogadott tanonc vagy inas volt a molnárcsalád mindenes cselédje. Neki kellett súrolnia a padlót, ő volt a szobalány, háziinas, gazdasági cseléd és benti cselédlány. Ennek ellenére fizetése nagyon csekély volt. 1860-ban például id. Jókay Jánosnál semBerky Sándor Jókay Lajos, tagtárs, Vargha Antal Fülöp Zsigmond, tagtárs, Gyenge Károly, tagja, Gyenge Ferenc, tagja, Peőcz Károly, Székelyi Ferentz, Szívanyó Béla, Lehotai Antal Tóth Istvány, Pálinkás Istvány Bentsik András Gyurcsics János Virág Istvány, Tolnay Sándor, Leboda Lőrincz Jókay András, társulati jegyző.
