Irodalmi Szemle, 1970

1970/3 - Dorogi Zsigmond: Tanya ügyvédje, mérnöke

a sokszor már csak önvigasztaló hit tüzet makacsul szítani szívünkben ... Juhász Ferenc azt írja valahol, hogy a művészet a várakozás, a gyötrelem, a küldetés,, a próba, a vállalás boldogsága. Mindezt Váci a kor emberéért teljesíti az Eső a ho­mokra című kötetében is, az azóta keletkezett költeményeiben is. Persze, vannak gyen­gébb versei, művészileg fogyatékos sorai, az is bizonyos, hogy nem mindig sikerül neki eredménnyel verekednie „hitünk és érzelmeink, szép szenvedélyeink“ forradalmában. Az azonban kétségtelen, hogy az Eső a homokra Váci művészetében nemcsak megállás- és összegezés, hanem valami új kezdetét is jelzi. A költő már kezd világméretekben látni és láttatni. így természetesen a hazai gondok is más megvilágításba kerülnek újabb ver­seiben. Ám, ami lényegesebb: Váci az újrafelfedezés örömével és izgalmával, gondossá­gával és szeretetével találja meg idegen földrészeken is ereje és hite menedékét és for­rását, az egyszerű embereket: Mint vályog, porladozva is őrzi a formát, tenyerünk rajzát viseli minden dolog arca, ami itt létezik, minden tőlünk ersd. Szenvedésünk mindenség ihlető erejétől termékenyül a Föld ... Mint vályog, porladozva is őrzi a formát, tenyerünk rajzát viseli minden dolog arca, ami itt létezik, minden tőlünk ered. Szenvedésünk mindenség ihlető erejétől termékenyül a Föld ... Közel egy évtizede, hogy Váci egyik versében 3 sorokat írta: De megmarad és halhatatlan, aminek itt új áhítatban én adtam őszinte nevet... Igen. Ö fohászkodott így: „Szabadság! Tégy gazdaggá minket!“ ö követelte így: „Méltó hatalmat!“ És így: ... De bár csillagig terjedezzél: — mi-sebeinkben gyökereztél! Virágod emeld bár magosba, — Csak addig lesz vörös a rózsa, csak addig vetsz tiszta világot, amíg szívünk színét virágzód!... ... Virágozz, nyissad szíveinket, emeld arcunkat, ragyogj minket! A csillagokig terjedezzél! De kik szívében gyökereznél, ha nem miénkben? — Gyökereddel mi-szívünket fogd — ne eressz el! Mert széthullunk, kiszárad ágad, s leszel tövis a világnak. (Miránk hasonlíts, kommunizmus!)

Next

/
Thumbnails
Contents