Irodalmi Szemle, 1970

1970/1 - Egri Viktor: Befejezetlen levelek

mondott kérdés rejlik: hogyan is állok én az emigrációmmal, hogyan ítélem meg az otthoni helyzetet, látok-e biztató jeleket, hogy kivergődnek ebből a politikai és gazdasági válságból.

Azt feleltem, hogy a politika nem mindig rontja el a jellemet, vannak a mai vezetők közt is teljesen makulátlan emberek, akiknek hozzáértéséhez és jóhiszeműségéhez kétség nem fér, és nem éppen utolsó dolog részt venni abban a munkában, amely azért folyik, hogy az ország talpra álljon, kiverekedje az őt megillető helyet a világban.

Ha most visszagondolok erre a beszélgetésünkre, az az érzésem, hogy ő többet olvasott ki a szavaimból, mint amennyi nyilvánvaló tényt tartalmaztak. Szóba jött ezen a borongós hangulatú estén az is, hogy nekem módomban állna hazamenni, semmiféle bántódás nem érne, ha erre a visszatérésre elszánnám magam. Vajon forgatok'-e ilyen gondolatot a fejemben? Nem adtam a kérdésre egyenes választ, de a látogatás óta nincs egy szabad percem, amikor ne jutna az eszembe. Foglalkozom vele akkor is, amikor Friedl itt van nálam, és örökösen az ő világáról beszél, amely egyre szűkül és zsugorodik előttem, minél vonzóbban és csábítóbban festi le. Az ördögbe is, én nem akarok sem bőséget, sem rideg nyugalmat.

„Ha forr az érc, a rossz salak kihull, de a nemes rész tisztán megmarad“ — ez a madáchi mondat jár a fejemben, mintha a kihulló salak egy darabja volnék.

A fegyvert nem ütötték ki a kezemből, magam tettem le önként, és nem tudom, kezembe foghatom-e ismét, nem lett-e csorba és tisztátalan itt az idegenben?... Könnyelműen eldobtam magamtól valamit, amit nem eldobni, hanem megtisztítani kellene...

Ezt kellett volna mondanom nekik, de ott a fényűző lakásukban nem jött a nyelvemre .. .