Irodalmi Szemle, 1970
1970/3 - Fábry Zoltán: Új előszó egy régi regényhez
Fábry Zoltán új előszó egy régi regényhez A könyveknek is megvan a maguk sorsa, mondja egy régi latin közmondás. A könyv, az írás néha eltűnik évtizedekre, századokra és előkerülhet csodák csodájára évezredek múlva is. Minden a körülményektől, a véletlentől függ. Itt és most egy kézirat könyvsorsáról van szó. A sors, a véletlen kétszer játszotta a kezembe ugyanazon regény kéziratát, mely egyszer már könyvvé realizálódott. Könyvvé, mely azonban annak idején kiadói merénylet révén grimasszá torzult. Amikor most a pozsonyi Madách Könyvkiadó gondozásában újra könyvvé valósul, elmondhatjuk, hogy ennek a regénynek sorsa van, története, és e történés keretébe belefér harmincöt év történelme: a változás. Ez a regény a sorsával is dokumentál: élni akart, de megnyomorították, szólni akart, de hangját fojtogatták, lendület akart lenni, de megtörték. Am beszéljen hitelesen a tegnapi szöveg, kritikai reagálásom a KORUNK 1937-es évfolyamában: Évekkel ezelőtt egy fiatal szlovenszkói tanító elküldte regénykéziratát, és mert erre mifelénk a könyvkiadás még mindig az író magánügye, megkért, hogy ha regényét jónak találom, írjam meg az előfizetési felhívást. A regény jő volt — az iskola szociális gyökereit tárta fel a diáknapló élményerejű hangján —, a jóakaratú emberekhez intézett toborzó felhívást tehát nyugodt lélekkel megírhattam. De az előfizetési ívek nem mentek szét, s így a regény nem jelenhetett meg. Amikor ugyanennek az 11 k u Pál nak a Csehszlovákiai Magyar Tudományos, Irodalmi és Művészeti Társaság kiadásában LENDÜLET címen, megjelent végre egy regé- nye: érthető örömmel és érdeklődéssel kaptam utána. Örömöm fokozódott, amikor olvasás közben ráismertem a régi kéziratra. Végre! De az öröm korai volt: a regény zökkenőkkel bosszantott. A mese nagyjában a régi volt, de a vonalvezetés megváltozott. Valami hiányzott ebből a regényből. A lelke, a gerince, ami kiemelte, megkülönböztette. Tán a tendencia fluiduma, mely ezt a regényt léghuzatosra tisztította. Valaki vagy valakik rettenetesen belegázoltak és meghamisították. Itt vörös ceruza kéjelgett a mennyiség és minőség rovására. Aki ezt a regényt eredetiben olvasta, az a könyvváltozatról nem írhat kritikát, mert csak bosszankodást rögzíthetne. Ez a regényforma magán viseli a kiadótársaság bélyegét. Egy intézmény, melynek soha nem volt semmi épkézláb tette, minden értéknek csak elrontója lehet. Már a külső tálalás is nevetséges: Ilku regénye Morvay regényével egy kötetbe erőszakoltan jelent meg. Mindkét regény eredeti terjedelme kitölt egy ikész könyvet. De mert íróik valami miatt nem tetszettek, a kéziratban addig nyírtak, húztak és javítottak, amíg ez a fából vaskarika meg nem született. A téma szociális valóság: a csonkítás tehát érthető. Ilku regénye nem egyszerű diákregény. A matúrára készülő nyolcadik osztály dinamikus légkörében az élet tükröződik a maga szociális valóságában. Ilku regénye ezeket az élményszerűen ható „egyszerű keserűségeket“ oldja fel minden zökkenő nélkül — ami nagy szó — szociális felismeréssé. A kéziratnak ez a zökkenőnélküliség volt az eldöntő értéke, és ez itt a könyv alakban most sután, nyersen tendenciózusan hat. A diákok és ifjúmunkások találkozása,
