Irodalmi Szemle, 1970

1970/3 - Tankó László: Győry Dezső hetven éves

1939-ben, az önálló szlovák állam kezdetén bujdosnia kellett. 1939 karácsonyán azonban újra felemeli szavát. Így írja meg Magyar Hegyibeszéd 1939 karácsonyán című nagy versét, amely előbb az Esti Újságban, majd 1940-ben külön füzetben Emberi hang címen jelent meg. E nagy lélegzetű költemény — eszmei és művészi értékével — Győry költészetének csúcsát jelenti. Sorai ma is élő s példamutató üzenetként szólnak: „Sosem magunkért, mindig másért I hirdettünk többet, mint magunk: í jobb lenni ösztönünknél s másnál — s tartani minden gátomlásnál I élő gátnak szívünk s agyunk. / / Gyűlöletre nevelt a sorsunk, / mi szeretet- re önmagunk."

A háború után kissé rendhagyó módon, költői mivolta ellenére regénynyel jelentkezik. 1950-ben az Athe- naeumnál jelenik meg Veszedelmes ember című első regénye, amely haladó hagyományaink egyik érdekes, csehszlovákiai vonatkozásokkal teli dokumentuma. Egy század eleji harcos szocialista magyar tanító, Czabán Samu életéről szól a regény.