Irodalmi Szemle, 1970
1970/2 - Tóth László: Két vers
különben is mit kezdhetnénk a titokkal szül] hát ó szülj hát egy pókot a mi torkunkon így csak a délkörök szűkülnek egyre azért is szülj mert mit is kezdhetnénk nélküled porlódó halálunkkal csak ősök lehetünk a mi őseink varangy-trónon lesik pupilláink félholdját szülj hát szülj hát mária ó szülj egy újabb keresztet ó szülj egy újabb halált menekülés-próbák „Merre merre merre Annyi a homok annyi a fű e szóban“ (Slavko Almažan: Hajótörés) 1. elférnél épp elférnél ebben a kulcsban ebben a kulcsban zöngés és zöngétlen tévedéseink között csak lépni kell lépni egyet nagy kitárulkozásaink felé lépni a vér felé a mozdulatlanná érlelő őszben vakok szemgödrében ha megszólal a hegedű nézd épp elférnél ebben a kulcsban ahol a küszöb előtt hagyhatsz minden öntudatlan metaforát 2. vitorla nélkül porba tiport köcsög a hold békák szemében nyirkos templomainkban indázik a csönd kutak mélyén csapzott szárnyaival betakar egy vödör 3. egy ököl egy koponya mozdulatokat legelő mész ráncaink kriptájában márványpadló számlapján tévelygő léptek tévelygő léptek ócska keresztek hónaljában rohangásznak könnyeink: a pókok egymásra zuhanó fésűinkben megbotlanak a szavak 4. lábnyomainkban mindig elfér egy halott legyes száján az ima a zsoltár mit kéz nem érintett sirályok varjak szárnya alatt csomósodik a szél mert végülis hol itt a tenger? a tengernél nagyobb? lábnyomainkban mindig elfér egy halott és hiányunk unottan csuklik emlékezetünkre
