Irodalmi Szemle, 1970

1970/2 - Mikola Anikó: A mese

Mikola Anikó

a mese

A kisfiú életében először volt beteg. Láztól tüzelő arccal feküdt az anyja ágyában. A szobában félhomály volt. Nyitva állt a folyosóra nyiló ajtó, onnan szűrődött be' a fény. A kisfiú unatkozott.

— Gyere ide hozzám, anyuka — könyörgött újra meg újra.

— Mindjárt megyek, fiam — szólt ki az anyja a konyhából.

— Mit csinálsz, anyuka?

— Mosogatok, kisfiam.

— És ha elmosogatsz, bejössz hozzám?

— Persze. Bemegyek. Mindjárt kész vagyok a mosogatással, egy kicsit elrakodok itt, aztán bemegyek.

A kisfiú megnyugodott, de pár perc múlva újra megszólalt:

— Anyulka, teát kérek.

Az asszony vizet tett fel a gázra, elrakta az eltörölt edényeket, megfőzte és csészébe töltötte a teát. Egy kis hideg vizet öntött hozzá, hogy ne kelljen megvárni, amíg kihűl, és bevitte a gyereknek.

— Itt a teácskád, kisfiam, gyere, idd meg szépen. — Felültette a gyereket, hátát megtámasztotta egy párnával, és kezébe adta a csészét. A kicsi megkóstolta a teát, aztán visszaadta az anyjának:

— Nem jő, anyuka, ez nem jó tea.

— Miért nem jó, kisfiam? Nem elég édes?

— De elég édes.

— Akkor mi a baj?

— Nem jó. Mariska néni nem ilyet csinál. Az jobb.

— Miből főzi Mariska néni a teát, nem tudod?

— Hát, olyan... dobozból. Sárga dobozból — mondta a (kisfiú.

— 0, már tudom! Grúz teát főz a néni! Ez pedig csipketea.

— Mi az, hogy csipke, anyuka?

— A csipke, az csipke ... csipkebogyó

___vadrózsabokron terem, kisfiam. A vadrózsab

okor tavasszal kivirágzik, szép rózsaszín virágokat nyit, aztán, amikor a virágok lehullanak .

— Miért hullanak le a virágok, anyuka?

— Nem tudom, kisfiam, lehet, hogy elfáradnak.

— Elfáradnalk... — nevetett a kisfiú. — És a bokor is elfárad, anyuka?

— Az is.

— Meg a fák is?

— A fák is, fiam. A fák is elfáradnak.

— És te is elfáradsz, anyuka?

— Én...? Én is elfáradok — mondta az asszony, és elnézett a gyerek feje fölött. — Én mindig fáradt vagyok. Mindig. No, idd meg szépen a teát.