Irodalmi Szemle, 1970

1970/2 - Lengyel Balázs: A Kassák-parabola

Élettisztaság

ahol felszakadnak a ml álmatlan éjszakáink.

Költők felfogják az Idők láthatatlan jeleit.

Ha nem virágoznának bennem lángok, amik feléd kiáltanak, már rég meghaltam volna. De a szív tűzből van és idegen ajtókon kopog.

Hányféle elem egy idézeten belül! Elvont intellektuális és érzékletes (a világ képén rossz naturalista festők dolgoznak), meg az a rafináltan naiv: végre is meg kell fejni a teheneket. (Talán éppen ez benne a sajátos, amely elkülöníti a bombasztikus expresz- szionista divattól.) Elképesztően és hátborzongatóan egyensúlyoz! Mert a tehenek után egyszerre csak a munkásosztály történelemformáló igényét mondja ki. S két-három művi, lenyugtató fogalom után meg tiszta líra. Szerkezetlenség, vagy éppen forradalmi, groteszk szerkesztés, amely végül is — a mi távlatunkból szemlélve — inkább csak érdekes, mint meggyőző. Ahogy nem maradéktalan a művészi egység az iménti idézetben (Fiúk szeretik a lányokat), pedig ott szorosabb a logikai kör, hiszen a szerelemből indulunk útnak, azután ott ül együtt a család, s végül elérkezünk a szerelem hiábavalóságáig (egymáshoz ér a húsunk és didergünk a világtalanságban), de hiába látható a logikai fonal, a túl idegen, tarka elemek szétfeszítik a művészi kompozíciót, s a dikció is, a vers másik összetartó eleme, időnként disszonánsán rándul, el-elakad, megtörik. Ennek a korszaknak inkább csak remek töredékei vannak, magával ragadó képei („emlékek szíven szúrnak bennünket szörnyű mézeskalács-kardokkal"; „csodálkozom a gyönyörű ökörcsordán, ami fönntartásnélkül legelészik nagy kék szemeidben" — ebből lesz később József Attilánál: Szemében csikó legelészget —; „fiatal lány alszik az éjszaka mélyén, az elsüllyedt vánkoson alszik, gyantamezőket lélekzik“ stb.), de mintha csak nagy ritkán születne meg az elemeknek egy versre való elengedhetetlen költői rendje:.

A mellékutcákból jöttem 11 barátommal, földik voltunk s virzsinía szivart szívtunk hazai szokásból.

12 lányt kerestünk magunknak, mikor megtaláltuk őket haragosan szétváltunk s mindnyájan éreztük, oldalunkon nővel nem élhetünk együtt suszterekkel, szabókkal, pincérekkel és nagybajszú minisztériumi tisztviselőkkel

A pálya kezdetén voltam.

Szeretsz?? kérdeztem a lánytól s vártam, hogy mondjon valamit, amitől ketté hasadnak a jalak.

Az emeleti erkélyen állt, alig értem jel a melléig.

Sokáig vártam az eredményre, de hogy semmi különösebb nem történt, vörös úszódresszbe öltöztem és kimentem a tengerre.

11 ember feküdt a parton, 11 kiégett szivarral ferde szájában.

Ti már itt vagytok?

Aludtak és nem feleltek.

Fehér madarak szálltak a víz fölött, énekeltek és csőrükkel megsebezték az alacsony felhőket.

Egy történet a foglalata itt a rejtettebb lírai elemnek, ahogy Kassák később is, a nyu~ godtabb kompozíciók idején, gyakran illeszti bele mondanivalóit epikus töredékek keretébe, s ahogy e korszaik, a száműzetés legnagyobb alkotásában és az egész kassáki verses életmű kiemelkedő remekében: „A ló meghal a madarak kirepülnek" című nagy önéletrajzi eposzában (1924) is konkrét történet árama sodorja előre a szóolvasztással, szabad képzettársítással, szürrealista fantáziafuttatásokkal díszített világábrázolást. — A vers félig-meddig hiányolt belső rendezését, az elemek összefogását megteremti az előrehaladó történet dinamikája, míg a sokféle formabontó, groteszk, tragikus és komikus elem felgazdagítja a hangulati tartalmakat. így válik a szimultanista ábrázolás, az expresszionista hasonlat, a szürrealista kép olyan szuggesztív egységgé, amely végül a laikus olvasó számára is érthetővé teszi a formabontás hasznát, és dokumentálja mű