Irodalmi Szemle, 1970
1970/2
Viktor Vasarely — az ember Az ember megváltoztatja életfeltételeit, azok viszont alakítják öt magát. Ha Viktor Vasarely ennek az elgondolásnak az értelmében változtatta meg művészi munkássága feltételeit, mint ember a legmeggyőzőbb bizonyítéka ezeknek a változásoknak. Azért alkot, hogy túllépje a személyes területeket, s ezzel alapvetően és feltűnően különbözik kora többi művészeitől. Ezt a változást a következő szavakkal fejezte ki: „A művész, mint típus, a maga nevetséges fegyverzetében ma már hamis és elavult. A társadalom rossz lelkiismerete által kialakítva, kell hogy pitoreszk legyen, hogy nyomorúságát elleplezze, és bohém, hogy mentse magát. Ha ez jól sül el, meghagyja kockás ingét, hogy ez alkalommal eltakarja gazdagságát. Az inspirált bohém már a múlté. A költészet mindennapos és szürke robotból nő ki, s a szerencsés biztonság ritka felvillanásait benne az évtizedek múló pillanatokra rövidítik. A művész titulus olcsó és visszataszító, mely csupán az éhséget és szomjúságot takarja el. A névtelenség felé közeledünk, hogy felfedezzük a becsületes mesterséget.“ (1954) Viktor Vasarely arra törekszik, hogy anonim alkotó legyen, mert nem hiszi, hogy a művészi alkotásnak valami köze van a művész személyéhez. Ha a legváltozatosabb művészeti irányzatok és tendenciák képviselői mindenekelőtt önmagukról akarr ak beszélni, világszemléletükről vagy belső érzelmeikről, Vasarelynek ezek a törekvések idegenek; nem függenek öszI I ÍKRW sze a művészi alkotásról és annak cél| gt/jjj mtm JHHr járói való elképzeléseivel. Meg van győlUUim ződve róla — és a múlt meggyőződését igazolja —, hogy az a műalkotás maradandó, amely többé-kevésbé független az embertől. mmmuM0000u IVAMMfifl 0000M Vasarely: Kompozíciók
