Irodalmi Szemle, 1970
1970/10 - HAGYOMÁNY - Gál István: Zinner János kassai professzor, Benjamin Franklin barátja és amerikai függetlenségi dokumentum-gyűjteménye 1782-ből
vélem ugyan, sokkal kevésbé fontos mostanság Önnek Ausztriával kapcsolatokat létesíteni, mint az, hogy a világ előtt úgy jelenjenek meg, mint egy szuverén, Angliától független állam. Ön rendkívül okos e téren; de Mr. Lee nem az alkalmas pillanatban érkezett. Másfelé kellett volna vennie útját, ahogy azt majd alkalomadtán Önnek megírom. Kérem, kegyeskedjék eloszlatni kétségeimet, amelyeket Önnek említettem, és tüntessen ki kegyével és barátságával, amit életem legnagyobb áldásának fogok tartani. Kötelességemnek fogom érezni, hogy bármely parancsának engedelmeskedjem, és maradok örökre a legőszintébb nagyrabecsüléssel, stb. Zinner János, a budai császári és királyi akadémia elöljárója A Franklinhoz írt levélben a szerző két kész latin nyelvű művének címét említi. A négy évvel később német nyelven kiadott munka azonban a két latin nyelvű kézirat anyagát, úgy látszik, magába foglalja, s azonkívül tartalmazza még azokat az okmányokat, amelyeket Franklin Zinnernek párizsi látogatása alkalmával adhatott át. Bár a magyarországi szabadkőművesség gyéren feldolgozott történetében hiába keressük Zinner nevét, föl kell tételeznünk, hogy Franklinhoz ilyen jellegű bécsi összeköttetései révén juthatott. A 352 oldalas kötet 48 okmányt tartalmaz. Franklin és Washington írásain kívül az amerikai, az angol és a francia tábornokok, Adams, Allen, Arnold, Bourgoyne, Brown, Clinton, Deane, Drummond, Estaing, Hancock, Howe, Jefferson, Johnstone, Lafayette, Lawrance, Lee, Livingstone, Montgomery, Prevost, Putnam, Schuyler, St. Clair leveleit, parancsait és legkülönbözőbb műfajú megnyilatkozásait. Az egyes dokumentumok után a vonatkozó történeti esemény leírása, vagy az illető történeti személy életrajza szerepel. Az első okmány 1775. szeptember 23-án, az utolsó közölt írás 1780. július 11-én kelt. A munka különleges értéke Tóm Paine mindössze három évvel előbb megjelent The Common Sense című művének egy fejezete, amelyet itt Samuel Adamsnak tulajdonít, de ez mit sem változtat azon a tényen, hogy Tóm Paine első röpiratának címét megnevezi, de az akkor még elhallgatott szerző nevét nem tudja. Tóm Paine magyar- országi megjelenésének ez mindenesetre az eddig tudottnál egy évtizeddel korábbi megjelenése Közép-Európában. Egy másik érdekes közlemény az Amerikai Egyesült Államok kongresszusa elnökének levele Raynalhoz. Guilenne Thomas Raynal (1713— 1796), az enciklopédisták, Helvetius, D’Alembert, Montesquieu és Diderot barátja, egy zsarnokság elleni mű szerzője. Mind Paine, mind Raynal hatása a magyar jakobinusokra fölmérhetetlen volt. A kötet két legterjedelmesebb és legértékesebb írásműve Franklin és Washington terjedelmesebb életrajza. Zinner hősével való személyes találkozását tükröző Franklin-életrajza a következőképpen hangzik: „Doktor Benjamin Franklin 1706. jan. 17-én született Bostonban. Lángész, akihez hasonló kevés található, egyaránt nagy filozófusnak és államférfinak. Szülei mindazt megtaníttatták vele-, ami Bostonban lehetséges volt. Eredetileg orvosnak készült, s ez alkalmat adott neki arra, hogy a természet megismerése iránti hajlamát kövesse, amiben aztán oly sokra vitte. Az orvosi gyakorlat folytatása azonban nem volt kedvére való, s miután szerencsés házasságot kötött, még sokkal inkább a természettudományos kutatásnak szentelte magát. Egy ideig Bostonban a postahivatalnál szolgált szerény fizetésért, ahol szülőföldjének hasznos szolgálatokat teljesített. Azután Philadelphiába ment, ahol az általa írt és nyomtatott újság kellemes fölüdülést jelentett számára. Ekkoriban fogalmazta saját magának a következő sírfeliratot: »Benjaminnak, a nyomdásznak teste fekszik itt, amely hasonlít egy öreg könyv kötéséhez, amelynek tartalmát agyonhasználták, s amelynek aranycíme eltűnt, hogy a kukacokat hizlalja. A mű azonban nem megy veszendőbe; mert tudatában van, hogy egyszer majd feltámad, szép, új, a szerző által átnézett és javított kiadásban.« Franklin mindig is jó polgárnak mutatkozott; belátás, ítélőképesség, becsületesség egyesültek benne. Hazája javára tervezetet dolgozott ki postaszolgálat szervezésére az összes kontinentális gyarmaton. Ezt a tervet nemcsak ezek valósították meg, hanem Nagybritannia is jóváhagyta; s Franklint ezért az a tisztesség érte, hogy az Amerika
