Irodalmi Szemle, 1970
1970/10 - Zalabai Zsigmond: Költészet és nyelvhelyesség
egy szőke kislány szép fejére képzeletben szarvakat festek. Így jutottam a tavaszhoz, az álomhoz és a kerthez, fájdalmas múltat szép jövővel örök békévé igy keresztez, s így jutok el az ifjúsághoz... A részlet térjedelmessége ellenére sem mondja meg, ki „keresztezi a fájdalmas múltat a szép jövővel örök békévé.“ Ugyanő, 41. o.: lavina a lejtő, megered, mint a hóié, csurran lefelé, kolduskalapot tesz a föld fölé ... Az idézet alanya a lejtő, amely — a vers bizonysága szerint — „megered,... csurran ... kolduskalapot tesz a föld fölé.. .“ Fantáziánk teljes mozgósításával sem tudjuk elképzelni. 9 Ugyanő, 51. o.: a garat ritmikája nyel égy generációt... A képzavart az alany eltolódása okozza. A helyes alak talán így hangzik a garat ritmikusan nyel egy generációt. Török Elemér, 25. o.: Az éj köntöse még lilásszürke, csöndjét bíborszín nagy szűrőn szűrte. Itt is a felesleges szó használata miatt eltolódott alany okozza a „csöndet... szűrő... köntös“ kapcsolat logikátlanságát. Csontos Vilmos kötetéből (7. o.) idézzük az alábbi, fellazult szerkezetű mondatot: Szertelenség, bomlott zegzug tekervénye, vakbele, Ha kiábrándító szóroncs-törmelékkel van tele, S törött tükörcserép, fintor, hahota és vérnyomok Töltik színig — mért fogják rá: rajtuk csillagfény lobog? Bárczi, 45. o.: Egy-egy cserép elém gurul, s csörögve roppan össze, engem meg fagycsinált vértbe öltöztet huncutul. — A mondat alanya a cserép, hajlamosak vagyunk tehát azt hinni, hogy az öltözteti a költőt „fagycsinált vértbe“ — annál is inkább, mert a Bárczi eredeti szándéka szerinti alany (a szél) olyan távol van az öltöztet állítmánytól (7 sorral elébb), hogy csak nehezen áll össze az alanyi-állítmányi szintagma. S ha összeáll is: a költőt „fagycsinált vértbe öltöztető szél“ semmivel sem jobb kifejezés, mint a „fagycsinált vértbe öltöztető cserép“. Ugyanő, 27. o.:
