Irodalmi Szemle, 1969

1969/10 - HAZAI FÓRUM - Kecskés László: A komáromi szekeresgazdák

Móring levél.

Mellyben alolirottak adjuk tudtokra mindazoknak, kiket e dolog illet, hogy egymással házassági szövetségre léptünk a következő föltételek alatt, úgymint:

Én Özvegy Kecskés János Ns Nagy Klárának, mint jövendőbeli Hitvesemnek móringolom tulajdon munkám és szorgalmom által szerzett minden vagyonom felét; és hogy ha Őtőle származandó mag nélkül találnék meghalni: házamban és minden birtokomban teljes joggal maradhat mind addig míg boldogult első feleségemtől származott árváimnak édes Anyai hűséggel gondjukat, és nevemet viseli.

Én vifzont Ns Nagy Klára Ns Kecskés Jánosnak, mint jövendőbeli férjemnek móringolom úgynevezett alaturámat, hozományomat.

Mellynek nagyobb erősségére adjuk ezen nevünk aláírásával megerősített móring levelüket Rév Komáromban november 19-kén 1839 Előttem Tüdős József mk. mint kérő násznagy előtt.

Ketfkés János Vőlegény Nagy Klára mk.

Előttem Pálffy Jozef Ttes Komárom Vgye.

Eskütye mint kiadó náfznagy

A sok üldöztetés és zsarnokság rendkívül gyűlöletessé tette a szekeresgazdák szemében a Habsburgokat. Nem is titkolták érzéseiket, amit az alábbi kis történet is bizonyít.

1856. szeptember 23-án I. Ferenc József és Albrecht főherceg Komáromiba érkezett. A hivatalosok nagy ünneplésben részesítették őket, melynek keretében lóháton felvonultak a szekeresgazdák is. Albrecht főhercegnek nagyon megtetszett az egyik szekeresgazda lova, és megbízta hadsegédjét, hogy vegye meg számára. A hadsegéd közölte is a fenség óhaját, de a derék szekeresgazda csak annyit vetett oda: „Nimetnek nem eladó!“47

Érdekes Jellemvonásuk, hogy nem voltak rabjai a pénznek, és nem a vagyonszerzést tekintették életük fő céljának. Egy-két kivételtől eltekintve, nem is gyűjtöttek össze nagy vagyonokat. Amikor jól kerestek, jól éltek, ha valami miatt megcsappant jövedelmük, zúgolódás nélkül tudtak lemondani. Családjuk számára mindig előteremtették a szükségeset. A nagy megpróbáltatások időszakát hitelek igénybevételével vészelték át. Erre a sok csapás miatt elég gyorsan volt szükség, mert házuk a sok tűzvész, árvíz, földrengés és ostrom következtében úgyszólván minden emberöltőben — néha több ízben is — elpusztult. A hiteleket a Komáromi Első Takarékpénztártól, az árva- pénztárból és a különféle alapítványi pénztárokból (pl. Szent Anna Ispotály Pénztára) vették fel. Érdekes kötelezvény került elő 1848Jból. Ez évben óriási tűzivész pusztított a városban. Tóth Lőrinc költő, Komárom követe kezdeményezésére az országgyűlés 300 000 forint hitelt szavazott meg a tűzkárosultaknak.

A szekeresgazdák családi élete mintaszerű volt. Tekintélytiszteleten alapult, melynek a családfők maradéktalanul érvényt is szereztek. A gyermekáldás bőséges volt, de számottevő volt a csecsemőhalandóság is. Úgyszólván minden háziban született 6-8-10 gyermek. Nemegyszer fordult elő, hogy anya együtt szült leányával. A keresztelőt nagy lakomával ünnepelték meg.

Nem sajnálták a költséget az esküvőkön sem, melyeken rengeteg ember vett részt. A fiatalok egymásra találását tapasztalt asszonyok egyengették, s mikor komolyra fordult a dolog, munkába álltak a tollforgató tudós férfiak, és megszerkesztették a „móringlevelet“. A móringlevél egy-két tanú, a menyasszony, vőllegény és szüleik által aláirt okmány, melyben a menyasszony is, a vőlegény is kölcsönösen a másik Javára engedményezik saját tulajdonukat képező vagyonukat, vagy annak egy részét arra až esetre, ha házasságuk gyermektelen lenne, és meghalnának.

Baranyai József: Fejedelemjárás Komárom vármegyében. Budapest. 1912. 229. old.