Irodalmi Szemle, 1969

1969/10 - HAZAI FÓRUM - Kecskés László: A komáromi szekeresgazdák

kat nem az utcafrontig, hanem attól kb. 2 méterrel beljebb építették, az utcafrontra pedig kerítést húztak. Még ma is áll egy-kettő az így épített házakból.

De nemcsak tettekkel, hanem a gúny fegyverével is harcoltak a komáromi reformátusok ellen. íme, egy 1620-ból származó gúnyvers:

„Igen serinkedik Komárom városa,

Kiknek megégette szájokat a kása,

Istenkáromlásra nem vala már mása,

Minden gonoszságnak gyükere, forrása,

Nyakad szakad onnat Calvinus vallása.“2'A komáromi szekeresgazdák nyaka azonban vastagnak bizonyult. Sem kínzásokra, sem sanyargatásra, sem gúnyolódásra nem adták fel hitüket, és kitartottak sokat szenvedett szülővárosuk mellett is. 111 évig szenvedték a vallásüldöztetések megpróbáltatásait, míg végre 1783-ban bekövetkezett a megbékélés időszaka.22

A török háborúk fordulópontja az 1686-os év, Buda felszabadításának éve. Ez az esemény jelentős változást hozott Komárom életébe is. A török kiita'karodása után megindult az ország újjáépítése. Az ehhez szükséges rengeteg fa Liptó, Turóc és Tren- csén megyékből érkezett a Vág folyón tutajokon Komáromba, -az országos fakereskedelem egyik központjába. Itt épültek a hatalmas tölgyfa hajóik, melyeken dúsgazdag komáromi kereskedők a Bácska és a Bánát gabonáját a német tartományokba szállították. A hajók vontatását a víz folyásával szemben, a Dunának egy tekintélyes szakaszán a komáromi szekeresgazdák végezték nagy hozzáértéssel.

A 18. század és a 19. század első fele Komárom virágzásának időszaka, az „arany- emberek“ kora. A városban sok a gazdag ember, rengeteg a munkaalkalom, pezseg az élet. A lakosság jól keres, megelégedett. A gazdagság végre lehetővé teszi a városnak, hogy megszabaduljon a várparancsnokok kegyetlen sanyargatásaitól, állandó zaklatásaitól, és nagy küzdelem után, hihetetlen drága árom 1745-iben elnyeri Mária Teréziától a szabad királyi városi jogokat.23

Az örömbe azonban gyakran vegyült üröm. Nagy változatosságban sorozatos csapások érik a várost. 1710—1712-ben szörnyű pestisjárvány pusztított, melynek több ezer ember esett áldozatul.24 Gyakran visszatérő ellensége volt Komáromnak a tűzvész. A zsúfoltan épített házak túlnyomó többsége náddal, zsúppal vagy fazsindellyel volt fedve, így egy-egy tűz hatalmas pusztítást végzett. Az 1718-as, 1767-es, 1768-as és az 1848-as tűzvészek minden alkalommal több száz házat — közöttük nagyon sok szekeresgazdaházat

— hamvasztottak el.25

Szomorú hírnévre tett szart Komárom a 18. és 19. században a földrengések pusztításai miatt is. A sok földrengés közül kettőt említünk meg. Az 1763. évi földrengés alkalmával egyetlen ép ház nem maradt a városiban, és ez volt a történelmi Magyar- ország legtöbb emiberáldozatot követelő földrengése. 1783-ban 500 ház rongálódott meg súlyosan.23

Nagyon sokszor látogatták meg Komáromot a pusztító .árvizek is, melyek időnként százával döntötték romiba az otthonokat, és ezrével tették hajléktalanná a lakosságot.

E sok csapás — mely minden alkalommal a szekeresgazdákat is sújtotta — csak a vagyonokban tett kárt, a lelkeket nem törte meg. A romokat minden esetben újjáépítették, és lankadatlan szorgalommal dolgoztak tovább.

1848-bam a szabadságharc meghozta Komárom legd'icsőbb mapja.it. A nagy erősségek közül elsőnek tűzte fel bástyáira a piros^fehér-izaid lobogót, és Világos után még közel két hónapig tartva magát, itt lobbant utolsót a szabadság lángja. A dicsőséges napok szomorú eredménnyel jártak, Komárom szörnyű sebeket kapott. A virágzó városból üszkös romhalmaz lett, lakosainak száma 21000-ről 11 000-re apadt.

2' Uo. 93. old.

22 Uo. 116. old.

23 Uo. 144-150. old.

24 Uo. 90. old.

2í> Uo. 90. old.; 166. old.

28Réthy Antal: A Kárpátmedencék földrengései. Budapest. 74. old.