Irodalmi Szemle, 1969
1969/10 - HAZAI FÓRUM - Kecskés László: A komáromi szekeresgazdák
Komárom és környéke a honfoglalás idején szinte pontos mása volt az őshazában megszokott tájnak. A Duna, a Vág-Duna és a Nyitra folyók bőséges vizei, a fában gazdag erdők, a jőfüvű rétek és a legelők rendkívül kedvező feltételeket biztosítottak az állattenyésztésre. A magasabban fekvő területek alkalmasak voltak a földművelésre, az erdők vadjai és a folyók halai pedig bőségesen ellátták a családok asztalát ízletes húsokkal. Valószínű tehát, hogy a honfoglaló magyarok, így a szekeresgazdák ősei is, a honfoglalást követő századokban hasonló módon éltek itt, mint az őshazában. Idővel azonban feltétlenül hatottak rájuk azok a változások, amelyek a régi és az új haza közötti különbségekből adódtak, és amelyekhez alkalmazkodniuk kellett. A város az előnyös fekvés, a központi jelleg és a királyi kedvezmények hatására fejlődésnek indult. Fejlődését zavaró eseményről egészen 1241-ig nincs tudomásunk. A tatárjárás szörnyű vihara végigpusztította az országot, Komárom vára azonban bevehetetlennek bizonyult. Falai — a feljegyzések szerint — nagyon sok ember életét megmentették.3 A tatárjárás után, 1265-ben, IV. Béla Komáromot városi rangra emelte, egyben lakóinak számos kedvezményt biztosított.4 A kapott kedvezmények birtokában a város egyre jobban virágzott, és fénykorát Hunyadi Mátyás uralkodása alatt érte el.5 Egyenletes fejlődését a mohácsi vész következményei állították meg. 1527-ben I. Ferdinánd ostrommal foglalta el a várat Zápolya Jánostól.6 Ettől kezdve a várban magyarfaló német parancsnokok az urak, és német a várőrség is. Magyar embernek oda tilos belépni, ha esetleg szolgálati ügyben megy, fegyverét le kell tennie.7 Komárom lakosaira szörnyű évek, évtizedek, sőt évszázadok következtek. A török nagyon sokszor megtámadta Komáromot — csupán Pálffy Miklós főkapitányságának három éve alatt harmincszor.8 E támadások miatt sokat szenvedett a lakosság. A legnagyobb megpróbáltatást a vár 1594-ben élte át, mikor Szinán basa százezres seregével kerek egy hónapig ostromolta, bevenni azonban nem tudta, s kénytelen volt elkotródni falai alól.9 Az ostrom alkalmával a város teljesen elpusztult, maga a várőrség gyújtotta föl. Lakosai zárt egységben Nagyszombatba menekültek, és onnét csak 1598-ban tértek ismét vissza.10 Nagy megpróbáltatásnak volt kitéve a város 1620—1622-ben, midőn Bethlen Gábor hadai 21 hónapig tartották ostromgyűrűben, nagy károkat okozva életben és vagyonban.11 1683-ban a török támadásának hírére a lakosság elmenekült, és csak a 'helyzet rendeződése után tért vissza elpusztult lakóhelyére.12 A török háborúk másfél évszázada minden téren nagy változást hozott a város lakosságának életébe. A mohácsi csatavesztés után a Duna vonaláig terjesztette ki a török a hatalmát, aminek következtében Komárom hosszú időre végvárrá lett. A várat zsoldosok védték, de egyre rosszabbul fizették őket, úgyhogy 1578 júliusában végleg elfogyott a naszádosok türelme, s valamennyien otthagyták helyőrségüket. Ez a tény fordulatot jelentett Komárom életében. A város lakosai a háború miatt csak korlátozott mértékben folytathatták régi foglalkozásukat, mert egyre nagyobb szerepet játszott életükben a város megvédése. Most, hogy a naszádosok eltávoztak, helyükre komáromiak álltak be.'3 Ök hűek maradtak városukhoz akkor is, amikor nem kaptak zsoldot, mert családjukat védték. A vár védői közül a naszádosok és a 'huszárok szinte kizárólag magyarok voltak, és ennek megfelelően nem a várban szállásolták el őket, hanem a külvárosban. Bátran 3 Takáts Sándor: Lapok egy kisváros múltjából. Komárom. 1886. 43. old. * Uo. 47-49. old. 5 Uo. 73-74. old. 6 Uo. 76. old. 7 Takáts Sándor: Hangok a múltból. Budapest. 66. old. 8 Takáts Sándor: Komárom 1683-ban. Élet. 1913. II. 9 Takáts Sándor: Lapok egy kisváros múltjából. Komárom. 1886. 90. old. ,0 Takáts Sándor: Komáromi daliák a XVI. században. Budapest. 1909. 47. old. 11 Takáts Sándor: Lapok egy kisváros múltjából. Komárom. 1886. 93. old. 12 Takáts Sándor: Komárom 1683-ban. Élet. 1913. II. 13 Takáts Sándor: Komáromi daliák a XVI. században. Budapest. 1909.
