Irodalmi Szemle, 1969
1969/10 - Duray Miklós: Tűzvárás (novella)
a legszélen ülő öregasszonyt. De az csak mereven vetette rá szemét. Megingathatatlan ősi meggyőződéssel nyitotta szólásra száját. — Amíg a fazekasok az Ökör-hegyről vissza nem térnek, senki nem nyúlhat a beteghez. Ez itt a szokás, ez itt a rend. Délután egyre súlyosabbá vált a szoba levegője. A fiatalasszony eltorzult arccal nézte a mennyezetet. Görcsösen markolta az ágy szélét. Jánosnak falut gyilkoló kedve volt. A vajúdó asszony hangosan nyögött. Hasa táján magasra domborodott a nehéz dunna. Egyszer csak a távolból csengettyűszót hozott az őszi szél. Az imát mormoló vénasszonyok egyszerre ütötték fel a fejüket. Csendesen mondták: — Nemsokára megszületik. A csengősző betért a nyitott kapun, s a szekerek sorban álltak meg a ház előtt A fazekasok leemelték a gyermek Krisztus égetett agyagszobrát az első szekérről^ és a zöld ágakat eléje hintve hozták be a tornácra. Dara Pista jött be a szobába. — Életet hoztunk, örvendezzetek! — Megrázta a csengőt. A vénasszonyok err» a jelre mind felkeltek, és sorban vonultak ki a tornácra, fogadni a fazekasokat. Csendesen szűrődött be az ájtatosság. „Keresztre feszített Krisztus, fájdalmaidban szenvedve, hallgasd meg könyörgésünket!“ „Hallgass meg minket, Uram!“ „Mindenható föld, ember képére formálva, add át erődet az újszülöttnek.“ „Legyen úgy, Uram!“ „Tűz és víz, szél és fény, légy bőséges éltetője!“ „Legyen úgy, Uram!“ „Nap és Hold, világíts neki örökké. Gyémántmadár, a Hold fia, tedd gazdaggá őt!“ „Legyen úgy, Uram!" Aztán a szent tűzre zöld ágakat dobtak, és a szél a füstöt a szoba nyitott ajtaján az ágy felé fújta. Szakállas János az ég felé fordított arccal magasra emelte a fehér fakeresztet. Várták, hogy a szobából kihallatsszon az új élet hangja. És a várakozás öröme mosolyt rajzolt az agyagkrisztus arcára is. Az égig érő fehér fakereszt tetején apró fénypont jelent meg, jelezve, hogy új ember született. Szakállas János észrevétlenül olvadt bele az udvar porába. Ján Sokol (Jugoszlávia/: Lakodalom, 195S
