Irodalmi Szemle, 1969
1969/1 - Duba Gyula - Csanda Sándor: Egri Viktor 70 éves.
Eg- l/iktor /Q éves Rezignációra ás pesszimizmusra hajlamos korunkban tiszteletreméltó erény az aktív fáradhatatlanság, az életerő. S ha az örök-tevékeny Egri Viktorral kapcsolatban rz jut eszünkbe, a következő gondolat az, hogy újságírással és közéleti munkálkodással „tarkított“ irodalmi életünkben éppen olyan megbecsülendő erény a következetes és szenvedélyes irodalmiság. Megszoktuk, hogy életünknek nem maradéktalan kiteljesedése az irodalom, s a legjobb esetben is csak szenvedély lehet, melynek az ember, sajnos, nem hódolhat kötetlenül. Mást kell tennie, fontosabbat, talán hasznosabbat. Egri Viktor meg tudta tenni, hogy életében, magatartásában az irodalmárt, a szellem emberét testesítette meg, aki a művészet elkötelezettjének vallja magát. Az Irodalmi Szemle is sokat köszönhet munkabírásának és széleskörű szellemi tájékozottságának; indulása óta a lap mellett állt, helyettesítő szerkesztőként részt vett a szerkesztésben, drámáit, regényrészleteit, olvasónaplóit közölte lapjain, egyénisége beleépült abba a szellemi komplexumba, melyet ma az Irodalmi Szemle képvisel. Ma is a lap egyik legtermékenyebb munkatársa és szerkesztőbizottsági tagja. Hetvenedik születésnapja alkalmából sok jó egészséget és töretlen alkotókedvet, munkabírást kívánunk neki! Duba Gyula Az 1898. december 26-án született Egri Viktort már 1945 előtt is a legjelentősebb szlovákiai magyar prózalrónak tartotta a kritikusok és irodalomtörténészek egy része, de 1938 előtt kiadott regényeinek s 1945 után írt drámáinak és elbeszéléseinek java a mi véleményünk szerint is a szlovákiai magyar irodalom időálló alkotásai. Az író legújabb műveiből a humanizmus sugárzik felénk. Ezer életem című lírai vallomásából idézünk: „És várom hittel, bízó türelemmel, hogy végre megvirradjon az egész világ; ne máglyákon égjek, ne tépjenek szét cirkuszok porondján, füstté, korommá ne váljak, szomjan ne vesszek egy vagon börtönében, golyó ne verje át a szívem burkát, agyam vezérlő sejtjeit — de asztalom mellett, a fehér papír mellett dobbanjon utolsót a szívem. Es így haljon mind, dobogón tanítva, górcsővel a kezében, kisgida selymes szőrét simítva, kenyeret szegve, mert ez a munkás életnek rendje, kegyelme. És ilyen legyen a búcsúja mindnek, aki az én hitemet vallja, a békességet hirdető költő hitét, hogy ember légy az embertelenségben, mindörökké, mindhalálig." Egri Viktor 26 éves korában mutatkozott be első irodalmi művével, Rácsablakos ház című, a régi és az új világ ellentéteit bemutató regényével. Első novelláskötete, a Pierre találkozása 1925-ben jelent meg Berlinben, a Voggenreiter Verlag magyar osztá-
