Irodalmi Szemle, 1969

1969/9 - Kopasz Csilla: Katonák

gott. Megint egy katona, és ráadásul milyen rongyos a ruhája. Anya az idegenre pillant, felsikolt, s a következő pillanatban a piszkos katona nyakán csüng. Fel-felcsukló hangon zokog. A katona egyik kezével anya fejét simogatja, másik karját anya dereka köré fonja. És anya mindezt tűri! Zsuzsi tiltakozni akar, eltaszftani az idegent anyától.

— Kislányom, hát nem isimered meg apádat? — lép hozzá a katona, és óvatosan a karjába emeli.

Zsuzsi torkát valami szorongatja, aztán hirtelen mindent felszabadító kiáltás tör fel belőle: — Apa! — és karjaival átölelte apa nyakát, arcát szúrós arcához szorítja, és sír, sír.

Észre sem veszik, hogy anya kiment a szobából. Kisvártatva öcsivel jön vissza. Apa őt visszafektette az ágyba, és öcsi felé indul. A kisfiú bizalmatlanul méregeti a katonát, riadtan bújik anya mögé, és éktelen bőgésbe kezd.

— Fiam! — suttogja a katona.

Jakoby Gyula: Utcai baleset (olaj/