Irodalmi Szemle, 1969
1969/1 - HAGYOMÁNY - Krammer Jenő: A pedagógus Kemény Gábor
hagyomány Krammer Jenő a pedagógus Kemény Gábor Húsz éve annak, hogy Kemény Gábor (1883—1948] eltávozott körünkből. Példamutató élete, sokoldalú munkássága két évtized távlatából a haladó magyar neveléstörténetnek most már jól áttekinthető, hatásaiban is pontosan lemérhető gazdag fejezete. Értékelésekor figyelembe kell vennünk azt a rendkívül termékeny kapcsolatot is, amely a harmincas években Kemény Gábort a csehszlovákiai magyar nevelőkhöz fűzte, s a velük való együttműködését mind gyümölcsözőbbé tette. Az alábbiakban megkíséreljük ennek a több mint tízéves sokrétű kapcsolatnak jellemzését. Kemény Gábor első látogatása Szlovákiában olyan időre esett (1931 őszére), amikor az ott élő magyarság az új államközösségben már túljutott a kezdeti bénultság és út- vesztettség évein, s minden téren igyekezett kialakítani a megváltozott körülményekhez mért sajátos életkereteit. A magukra eszmélés e fogékony állapotában találkozott Kemény Gábor a szlovákiai magyar nevelőkkel is. Mert eddig az időpontig alig lehetett sajátosan csehszlovákiai magyar nevelői törekvésekről beszélni. Az 1918-as államfordulat folyományaként a Szlovákia területén élő magyar nevelőknek minden energiáját lekötötte az új körülményekbe való beilleszkedés, egyelőre nem is látták világosan, milyen új feladatokra kell felkészülniük. Az az egészen sajátos helyzet jellemzi a csehszlovák államközösségbe került magyarságot, hogy felnövekedő ifjúságának szinte önerejéből kellett megtalálnia életútját, megoldania az eléje meredő problémákat.1 Arról a nemzedékről van szó, amely már Csehszlovákiában éli át serdülőkorát, ebben az államban végzi középiskolai tanulmányait, szerzi meg az érettségit, így kerül a csehszlovák egyetemekre és főiskolákra. 1925-ben a prágai egyetemen tanuló ifjak egy csoportja megalakítja a Szent György-kört, amely kezdetben amolyan öreg-cserkész szervezetnek indul, de azután a csehszlovákiai magyar ifjúsági mozgalom kiinduló pontjává lesz. Irodalmi élménye Ady — Móricz — Szabó Dezső, alapnak a parasztságot érzi, mert a csehszlovákiai magyarság legszélesebb rétegét az teszi ki. De az erős népi beállítottsággal párhuzamosan éppen Prágában felismeri a többi nemzet fiaival való együttműködés szükségességét, úgyhogy nemsokára a falujáró mozgalmak megszervezésével, így a csehszlovákiai magyar nép megismerésével egyidejűleg a csehekkel és szlovákokkal megteremtendő kapcsolatot is feladatává teszi. A gombaszögi tábor 1928 nyarán már ezt kifejezésre is juttatja, és a mozgalom időszaki röpirata, a Vetés, részletesen ki is fejti. A gombaszögi táborból kiinduló sarlós mozgalom 1929 nyarán képviselteti magát a csehszlovák diákság etikai mozgalmának a csehországi Radovében szervezett táborában, ahol Kessler—Balogh Edgár fel is szólal, meghirdeti a csehszlovák és a magyar ifjúsági mozgalmak együttműködését egy tisztább, igazabb demokratikus emberség kialakítására. Ezzel a Sarló közvetítővé lesz az új, tisztultabb szocialista emberségre törekvő csehszlovákiai és magyarországi diákmegmozdulások között. E mellett a gondolat mellett a következő év, 1930. március 15-én politikailag is kiáll, amikor küldötteket indít Pestre, hogy ott megkoszorúzzák Petőfi szobrát, mégpedig az összes szomszéd népek nemzetiszínű szalagjaival, amelyeket egy vörös szalag köt egybe. A Sarló tehát eljutott ahhoz a meggyőződéshez, hogy a szocializmusban válhat a Duna-völgyi népek együttműködése testvérivé és gyümölcsözővé. Egy évvel később, 1931 szeptemberében kongresszusra ül össze a Sarló Pozsonyban, és ennek folyamán a legkülönfélébb területeken proklamálja az együttműködés irányvonalait, többek között a pedagógia területén is, a Magvető mozgalomban. Ezt az újarcú nevelők mozgalmának tervezi, szoros együttműködésben képzeli a hasonló gondolko* Ez a tanulmány a Magyar Pedagógiai Társaság felkérésére Kemény Gábor halálának 20. évfordulójáról emlékezik meg, s a társaság folyóiratában, a Magyar Pedagógiá-ban is megjelent.
