Irodalmi Szemle, 1969

1969/8 - HAGYOMÁNY - Gál István: Tóth Lőrinc Owenről

melyek itt legélesebb ellentétekben fordulnak elő, látja ď szemétdombon éhségtől epedő gyermekeket, 's a’ napszámosok lakait Kis-Dublinban (Manchester legrondább része), a’ megtestesült nyomornak ’s nyomorból és tudatlanságból származó bűnnek e’ szeny- nyes fészkében: könnyen megfoghatja, hogy itt csak gyökeres eszközök segíthetnek; hogy ha azon igen nemes, de az életben kivihetetlen agyrémek legnagyobb része, melyeket e’ sebek orvoslására célzó őszinte igyekezet teremtett, mint már annyi szép reformálommal történt, elenyészik is, ď simonismus jelszavának: „chacun selon sa capacité, chaque capacité selon ses oeuvres“ s főtörvényének: „minden ember számára kivétel nélkül, de tehetségéhez képest nevelést, munkát ’s munka után kényelmet adni“ — az idők méhében jövendőjének kell lenni, ha nem a’ St. Simon, Fourier vagy Owen formái közt, tehát más formák szerint. A’ legszámosb szegény néposztály sorsán javítani, meggátolni, hogy a’ többség csak néhány túlságos gazdag tőkepénzes kedvéért éljen, fáradjon, izzadjon, az embert lelketlen gépből önálló személlyé emelni — oly nemes törekvés, melyről lemondani nem lehet, ha ď kivitel módját eddig nem sikerült is feltalálni."

„Megnéztük még az owenisták intézetét; egyházat, iskolát, tánctermet ’s konyhát egy rakáson. Húsz vagy harminc ifjú proselita (a munkás osztályból) tánccal mulatta magát, francia négyest ugráltak angol ügyetlenséggel; egy ifjú napszámos pedig megmu- togatá a’ templomot, mely egyszerűen csinos, szívvidámító zeneszerekkel ellátva. Elöl, az oltár helyén, színpadféle emelt hely van, ’s ennek hátfalazatán tél, tavasz, nyár, ősz, reg és est symbolicus alakjai festve 's emlékeztetve, hogy itt a természet vallásának egyházában valánk. — Owen Robert lanarki intézete, melyben rendszerét nagyban akard megkísérteni (alsó Scotiában) nem kaphatott erőre; azonban doctrinája, melynek alapja örök-igazság, nem halt meg. A’ kedvgerjesztő munkásság rendszere, melynek főelvei: az egyéniség megsemmisítése, 's egyének összesítése szorosan kötött apróbb társulatokba, és a’ nyereség érdem szerinti felosztása, a’ dolgozó néposztályok közt folyvást talál buzgó és lelkesült tanítványokat."

Ahogy az angol Ipari forradalom következtében előállt társadalmi és gazdasági válságot ábrázolja, az szinte már tisztára marxista elemzés. Az utópista szocialisták úttörő érdemeit elismeri, de akárcsak Madách, falanszterszerű elképzeléseiket agyrémnek, fantazmagóriának tartja, bár ugyanakkor meg van győződve arról, hogy mozgalmuk alapeszméje, ha még nem talált is a megfelelő szervezeti formára, tovább fog élni, és testet fog ölteni: „A’ legszámosb szegény néposztály sorsán javítani, meggátolni, hogy a több- síg csak néhány túlságos gazdag tőkepénzes kedvéért éljen, fáradjon, izzadjon, az embert lelketlen gépből önálló személlyé emelni — oly nemes törekvés, melyről lemondani nem lehet, ha a’ kivitel módját eddig nem sikerült is feltalálni." Miután Lanarkban Owen korszakalkotó kísérletét megszemlélte, kifejti nézetét, hogy minden rokonszenve ellenére azt még nem tartja a társadalomátalakítás végső formájának: „azonban doctrinája, melynek alapja örökigazság, nem halt meg."