Irodalmi Szemle, 1969

1969/8 - Fogarassy László: Az augusztusi dráma (1919)

keztében a fehér gárda minden nehézség nélkül birtokba vette a várost.74 Ugyanezen a napon Szombathelyről a már említett három páncélvonatot Sümegre és Tapolcára küldték az ottani direktóriumok eltávolítására. Tapolcán a kb. egy század erejű vörös őrséget a 8. és a 10. sz. páncélvonatok legénysége utcai harcban leverte, s a harc mindkét részről több halálos áldozatot követelt.75 Pápán a direktórium még augusztus 7-én Is a helyén volt. Innen küldtek karhatalmat a homokbögödei és lovászpatonai ellenforradalom (aug. 2., Illetve 4.) leküzdésére is. Augusztus 7-én az újonnan létesült Veszprém megyei katonai parancsnokság a veszprémi 31. honvédgyalogezred egy századát, a XI. vadászzászlóaljat, egy üteg 10 om-es könnyű ágyút és egy üteg 16-os tarackot küldött Pápa ellen. Ennek a különítménynek a parancsnoka, Tscheppen százados (a 8. vörös hadosztály volt vezérkari főnöke) Tapolcafőről először felszólította a pápai direktóriumot, hogy kapituláljon. Mivel a felszólítás eredménytelen maradt, a veszprémi csapatok Pápát szabályosan megrohamozták, és az ottani karhatalmat rövid ellenállás után leverték.76 Augusztus 12-én még az ostffyasszonyfai lőszertelep vörös legénységének leverésére ment Szombathelyről két páncélvonat és egy tiszti zászlóalj),77 az egyre szórványosabban mutatkozó helyi ellenállás pedig augusztus 25-én teljesen véget ért. E napon ugyanis még fegyveres bányászcsapatot szórtak szét Észak-Baranyában, Dunapentelét Is megszállottá egy angol tengerészosztag, de fegyvert nem kellett használnia.78

A történetíró ezzel lezárja az augusztusi dráma Ismertetését, az értékelés tekintetében pedig átadja a szót a talán leghivatottabb Kun Bélának, aki az elkövetkezendőket tisztán látta. A lemondás órájában hangzottak el a következő szavai:

„Keserves munka vár azokra az elvtársakra, akik arra vállalkoztak, hogy ezt az Ideiglenes állapotot végigcsinálják. Azt hiszem, hogy a burzsoázia diktatúrája nem jog velük szemben kíméletesebb lenni, mint velünk szemben, de ők egy történelmi szükség- szerűségének az eszközei ebben a percben, amelyet nem lehet jól csinálni, csak becsületesen csinálni... Mi ez alatt az átmeneti idő alatt félreállunk, hogy ha lehet, az osztályegységet fenntartjuk, ha nem lehet, akkor más módon küzdünk, hogy majd újult erővel, tapasztalatokkal gazdagabban és objektívebb, reálisabb körülmények között, érettebb proletariátussal új harcba kezdjünk a proletariátus diktatúrájáért, új fázisát kezdjük meg a nemzetközi proletárforradalomnak.“79

73 L. Nagy Zsuzsa: Forradalom és ellenforradalom a Dunántúlon 1919. Bp. 1961. Rajta kívül elsősorban Kirschner Béla munkássága érdemel figyelmet.

74 Juhász Viktor: A proletárdiktatúra és előzményei Székesfehérváron. 331—335, 338, 341, 354. o.

75 Csaba Imre: A Tanácsköztársaság Veszprém megyében. Veszprém, 1959, 241. old.; Deme El. — Keleti J.: Az ellenforradalom Vas megyében és Szombathelyen. Szombathely, 1920, 175. o.

76 Csaba, idézett mű 240—244. o.

77 HIL — Szombathelyi körletparancsnokság jelentése.

78 Az ellenforradalom hatalomrajutása... 145. o.

79 Böhm Vilmos: Két forradalom tüzében, Wien 1923, 463. o.