Irodalmi Szemle, 1969
1969/8 - Fogarassy László: Az augusztusi dráma (1919)
kai birtokba akarja venni Lajtaújfalut, oda páncélvonattal megerősített székely csapatot küldtek.69 Horthy azért sem hagyta jóvá az Ausztriába tervezett betörést, mivel a románok a fegyverszüneti egyezmény hiánya miatt ismételten a nemzeti hadsereg lefegyverzésével fenyegetőztek. Augusztus 26-án 482 hdm/sz. alatt parancsot adott, hogy román támadás esetén a csendőrség maradjon a helyén, a csapatok pedig a Fertő-tó — Pápóc — Rába folyó — Vasvár — Zalaszentgrót — Zala folyó — a Balaton délnyugati sarka — a Sió — Ozora — Szekszárd védelmi vonalra vonuljanak vissza. A fővezérség szükség esetén Nagykanizsára költözik, a sorozás és toborzás erélyesen folytatandó, a románok elől az el nem vihető hadianyagot el kell rejteni.70 Soós vezérkari főnököt augusztus 27-én Budapestre küldte, hogy kössön az antanttábornoki misszióval és a román főparancsnoksággal végleges megállapodást. Soós altábornagy be is jelentette, hogy ha a románok folytatni fogják az előnyomulást, a nemzeti hadsereg fegyverrel fog ellenállni. Märdärescu tábornok azt hangoztatta, hogy a románok beszüntetik előnyomulásukat, de a magyar csapatok is szüntessék be hadmozdulataikat. Elvben ellenezte a magyar csapatok szervezését, az antanttábornoki misszió azonban támogatta.71 Főleg azért, mert az antant hivatalos álláspontja az volt, hogy a románok inkább a vörös Oroszországgal szemben foglalkoztassák csapataikat, a magyarországi kommunista mozgalom fékentartását pedig teljesen Horthy hadseregére akarták hagyni. Mialatt Soós Märdärescuval tárgyalt, a románok győri garnizonja augusztus 28-án Csornán és Kapuváron át Vitnyédig tolt ki felderítő különítményt. Útközben sem vörös katonaságot, sem fölfegyverzett munkásságot nem találtak, csak fehér karhatalmat. Ez a páncélvonattal és lovassággal végrehajtott felderítés egy Sopron és esetleg Szombathely elfoglalására irányuló lépés bevezetője lett volna. Az éppen Petőházán tartózkodó székely dandár parancsnoka [Gaály ezredes) egy gyalogoskülönítményt két üteggel Csorna irányában ellentámadásra rendelt, mire a román különítmény Kapuvárt és Csornát augusztus 29-én feladva visszavonult Győrbe.72 Ugyanezen a napon Märdärescu tábornok elrendelte a Budapesten lakó aktív tisztek és továbbszolgáló altisztek lakásukon való Internálását, egyenruhát és fegyvert ezek csak a román városparancsnokság engedélyével viselhettek. A magyar vöröshadseregben szolgált tisztek ellen pedig vizsgálatot rendelt el. Szeptember 23-án a budapesti antanttábornoki misszió értesítette a siófoki fővezér- séget, hogy a román főparancsnokság a Dunántúlon egyelőre két gyaloghadosztály és egy lovasdandár felállítását engedélyezi azzal a kikötéssel, hogy sorozni nem szabad, és székelyek a hadseregben nem alkalmazhatók. Ennek következtében a fővezérség a székely dandárt szeptember 25-én feloszlatta, az állományt azonban zászlóaljanként és ütegenként különböző alakulatokba olvasztotta. Ezzel megszűnt az 1919-es magyar vörös hadsereg utolsó alakulata is. Mint az idevonatkozó irodalomból eléggé ismeretes, a Dunántúlon 1919 augusztusában, főleg azonban a hónap első harmadában eléggé polgárháborús állapot uralkodott, főleg ott, ahol a polgárság nem tudta szépszerével visszakapni a munkásságtól a közigazgatás vezetését.73 Hadtörténelmi szempontból is figyelmet érdemelnek a székesfehérvári, sümegi, tapolcai és pápai események. Székesfehérvárott a kormányváltozás hírére nemzetiszínű zászlókat tűzött ki a vasúti állomáson tartózkodó 8., 9. és 10. számú páncélvonat, a 17-es laktanyában pedig a fehér gárda szervezkedett, amelyet a városban tartózkodó Gombos-különítmény ostrom alá vett. A fehér gárda két és fél órai harc után letette a fegyvert, a Munkástanács pedig még augusztus 4-én ünnepélyes temetést rendezett a Gombos-különítmény elesett tagjainak. E napon Nagytétényből Székesfehérvárra érkezett a Fabik-ktilönítmény, amelynek parancsnoka az őket lefegyverezni akaró páncélvonatosoknak tudtára adta, hogy őket Haubrich hadügyminiszter küldte rend- teremtés végett Székesfehérvárra. A páncélvonatok arra a hírre, hogy Budapest felől közelednek a román csapatok, elvonultak Szombathelyre, augusztus 5-én pedig ugyanezen hír hatására a Fabik- és Gombos-különítmény tagjai is elszéledtek. Ennek követés Koréh II. 194. o. 70 Pilch, 180. o. Az ellenforradalom hatalomrajutása ... 142—144. o. 72 Koréh II., 192—194. o., Sopronvármegye 1919. augusztus 29. és 30., valamint a csornai járási könyvtártól vett közlés.
