Irodalmi Szemle, 1969
1969/8 - Varga Imre: Dühöngésem filozófiája
valaminek felülmúlása önmaga által. Ezzel a munkával — előbb vagy hamarább rájövünk — csak erőfeleslegünket tékozoljuk belül maradva az önmagunk által kijelölt határokon. A térről már írtam. Ha közvetve is, most inkább az elvontabb oldalát próbálom megragadni. Szárnyak nélkül válunk madarakká — idézem emlékezetből egy romániai magyar költő idevágó sorát. Ebben a sorban benne érzek mindent: lehetőséget, buktatót, veszélyt és eredményt. Ha a költő felrepülése csupán mágia, önszuggesztió, a látvány közönsége érzi a legjobban, hogy valami hamis dolog történt. Mennyire helyes az, amikor a költő kijelöl magának egy területet, és azon belül felás minden talpalatnyi földet, leír minden fát? Az eredmény leggyakrabban negatív. A pontosan feltérképezett költői világ csökkenti a lehetőségeinket. Általában a költő egy másik világot teremt a való alatt vagy felett. A két világ kapcsolata és ellentéte nyilvánvaló: a költő eszméi és a valóság törvényei dialektikusán feltételezik egymást. A vers célja egy harmonikussá változtatott Bábel. Az őrület sokat vitatott, kiforgatott és átértékelt kategória. A legmodernebb költői iskolák tárgyalásánál vagy a költő géniuszok életművének boncolgatásánál is gyakran találkozunk ezzel a fogalommal. Az őrültek eljutottak valahová, ahová a normálisnak mondott emberek még nem. Elértek egy azonosuláshoz; eredményük egyetlen hátránya, hogy egyezésük passzív. Ha egy kevés aktivitás nyomára bukkanunk, az sem a tudatosság jele, inkább az ösztöné. Amennyiben egy költészet azonosulás, annyiban őrület. De tevékeny, alkotó őrület. Semmi köze a természetfeletti múzsákhoz, sem az agybetegségekhez. A költészet segítő, beszélő extázis. A vers az azonosuló abnormalitás felé segít és mutat. A cél nem az, hogy a költő megőrjítse az olvasót. Ez a törekvés leegyszerűsítve — szabad átképzésnek is nevezhető az egyéniség tudatosítására: kitörölni az agyban a számításokból és a hideg racionalitásból egy részt az érzések javára. Aki mindig a táblázatok foglya, természetesen nem képes arra, hogy befogadja ezt a fajta költészetet. Kusztos Endre: Béna ember udvara
